Skip to main content

Beszélő évek – 1961

1961–1996



tovább →


1. A nemi különbözőség problémája megoldhatatlannak látszik a társadalmi egyenlőség felé vezető úton

Egyrészt vannak lányok:


Peuska, Eduárd: Lányok a folyón. Bratislava–Budapest, 1961, Szlovák Szépirodalmi Kiadó–Móra Kiadó, 270 l., ára: 20,50 Ft

Thury Zsuzsa: A francia kislány. 5. kiadás, Budapest, 1961, Móra Kiadó, 371 l., ára: 20 Ft

Kertész Erzsébet: Szonya professzor. Budapest, 1962, Móra Kiadó, 370 l., ára: 21 Ft

Monoszlóy M. Dezső: Két lányom van. Elbeszélő költemény.










„A szocializmuson belül most érkezett el az,
amiről ifjan beszéltünk: a minőség forradalma.”
(Németh László levele Aczél Györgynek 1962-ből.
Idézi: Standeisky Éva, In Az írók és a hatalom, Budapest, 1996, 446. o.)

1961.





A magyar film mélypontja – 1961


„Jelenleg bizonyos egészséges nyugtalanság tapasztalható a Hunnia művészei körében. Munkánkkal elégedetlenek vagyunk és a legnagyobb határozottsággal és eltökéltséggel akarjuk megoldani legfontosabb feladatunkat: a mai élet művészi ábrázolását” – nyilatkozik Horváth Márton az 1961-es Filmévkönyv bevezetőjében.

Kissé öngerjesztően nyugtalan szavak. S az is lehet, hogy az egész kulturális élet – ha másként is, mint ’56/57-ben – „nyugtalan” volt.



A Magyar Távirati Iroda 1956-os forradalomra (ellenforradalomra?) vonatkozó fotógyűjteményében furcsa borítékra lelhetünk. A borítékra az van írva: „Utolsó este a lebontásra ítélt Ilkovits-büffében, az alvilág találkozóhelyén.” A boríték több tucat felvételt tartalmaz, a felvételek a jelzet tanúsága szerint 1961-ben készültek. A képeken gyanús képű figurák, férfiak és nők, batyuval, nagykabátban, jampisan hátratolt Al Capone-kalapban támaszkodnak a pultnak, és hörpölgetik a napi betevő kevertjüket.

A fotósorozat elkészülte és „képbe helyezése” nem a véletlen műve.



Amikor az itteni emberek először meglátják a fényképét, rendszerint elmosolyodnak és megjegyzik: Tipicsno nás.”[1] Jellegzetesen közülünk való. A világ első űrhajósa nem származhatott máshonnan, mint a világ első szocialista államából. Ifjúnak, életerősnek és tökéletesnek kellett lennie, mint annak a rendszernek, amelyik Föld körüli pályára küldte. „Jurij Alekszejevics… mosolyog, ragyognak a szemei.


1961. jan. 5. A Földművelésügyi Minisztérium közleménye szerint Magyarország szántóterületének 82%-án szocialista nagyüzemek gazdálkodnak.

1961. jan. 8. Franciaországban és Algériában népszavazást tartanak, amellyel támogatják De Gaulle algériai politikáját.

1961. jan. 9. Londonban nagyszabású botrány robban ki, miután több szovjet kémet lelepleznek.

1961. jan. 29. Közzéteszik a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1958–1960 közti ötéves tervről.







Az egyik nagyalakú, gyűrött és tépett spirálfüzetben – ilyenekbe körmölöm gyerekkorom óta a verseimet – 1961. január 1-i bejegyzéssel a következő cím nélküli négysoros költeményre bukkanok:

A rab foga éjjel csikordul, ó év az új évbe fordul,
álmaim trepnijén járnak az őrök ideges-zordul,
ajtómat megrugdossák, a vágyakat összefossák,
falaimon petéznek nagypocakú poloskák.

Négy rabságban töltött szilveszter után ilyen érzésekkel érkeztem el egy szabad élettel kecsegtető új év küszöbéig.







Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon