1972-ben március 15-e hivatalos ünneplése, pontosabban negligálása a Forradalmi Ifjúsági Napok keretében zajlott. A „három tavasz” (1848, 1919, 1945) ünnepe ebben az évben Dózsa György születésének 500. valamint a Történelmi Emlékbizottság 1942-es tüntetésének harmincadik évfordulójára való tekintettel kissé kibővült. Ráadásul a Gergely naptár szeszélye folytán még Petőfi év is volt. Az ünnepek bőségében éppen a nemzet számára legfontosabb, március 15-e sikkadt el leginkább.

1972. január 30-án Londonderryben szomorú véget ért az Észak-Írországi Polgárjogi Szövetség (NICRA) által szervezett katolikus tüntetés. A brit hadsereg katonái tüzet nyitottak a tüntetőkre, és tizenhárom résztvevő holtan maradt az utca kövezetén. Ez a tragikus esemény vonult be véres vasárnapként az északír történelembe és mitológiába.

Hogyan került sor erre a véres incidensre? A tüntetés békésen indult, de az első perctől fogva törvénysértő volt.

1.

Az 1972-es év legfontosabb izraeli eseményeinek listája a következő.

Április 8. Uganda kiutasít minden izraelit, és bezárja az izraeli követséget. (Romániát kivéve ekkor már nincs kapcsolat a kommunista tábor egyetlen országával sem. A következő évben további 26 ország szakítja meg kapcsolatait Izraellel, amelynek már semmi kapcsolata sincs azokkal a kontinensekkel, melyeknek a találkozásánál fekszik.)

Április 16–17.

1972. jan. 4. Kurt Waldheim, az új ENSZ-főtitkár elfoglalja hivatalát.

1972. jan. 14. Almásfüzitőn felavatják a kibővített és felújított timföldgyárat.

1972. jan. 18. Az MSZMP KB határozata a kommunista művészetről megállapítja, hogy a szocialista eszmék hegemóniájának elérésében nagy szerepük van a művészeknek. Ugyanakkor a hatvanas évek művészetét elemezve arra a megállapításra jut, hogy művészkörökben divatos a kívülállás, a romantikus illúziók kergetése, a szkepticizmus és az újbaloldali türelmetlenség, amely ellen küzdeni kell.

Az 1960–63-as konszolidáció után a Kádár-korszak történetében a következő szakaszváltó fordulatot az 1973-as év hozta. A rendszer ekkor hagyott fel az új gazdasági mechanizmus kísérletével. Egyre világosabbá vált: nem lesz leplezhető, hogy a „reform” az első Nagy Imre-kormány és az 1955–56-os pártellenzék gazdaságpolitikai koncepcióját fejleszti tovább.