Skip to main content

Beszélő évek – 1992


Kőszeg Ferenc
Lovas és a lex Lezsák
Provokatív levelek

Lovas István valahogy nem tudja megszeretni a Magyarországon honos rendszereket. 1961-ben, tizenhat éves korában disszidálni próbált, elfogták, tiltott határátlépés kísérletéért egy évre ítélték. 1965-ben összeesküvés vádjával került bíróság elé, majd ismét börtönbe – három évre. 1975-ben feleségül vett egy kanadai nőt, majd a Helsinki Záróokmányra hivatkozva követelte, hogy engedjék kiutazni a feleségéhez. Választ jó ideig nem kapott. Újabb levelet írt, most már egy külföldön élő magyar barátjának.





1992. jan. 1. Berlinben nyilvánossá válnak az egykori keletnémet állambiztonsági hivatal, a Stasi aktái.

1992. jan. 2. Oroszországban Gajdar miniszterelnök-helyettes reformprogramjának megfelelően felszabadítják az árakat, új adónemeket vezetnek be. A reformok nyomán az ország inflációs sokkot él át, és rohamosan erősödik az országban és a törvényhozásban a reformellenesség.

1992. jan. 3. Végrehajtották az első magyarországi szívátültetést a Szív- és Érsebészeti Klinikán.

1992. jan.







A félemeletig semmi különös nem történt a liftben, némán állt mellettem G., akiről a házban úgy tudták, hogy ávós ezredes. Négy éve élek itt, köszönünk egymásnak, de ennél egy szóval se jutottunk tovább. A félemelet után G. megnyomta az Állj gombot. „Valamit meg kell beszélnünk” – mondta, s éreztem, hogy az arcomból kifut a vér. „Én elmegyek, menjen el maga is. A hátsó fronton hemzsegnek a nácik. Magát se fogják hagyni. A névtelen leveleket Menteffytől kapta. Az apja kisnyilas volt, aztán hozzánk állt. Ez meg a pártszakadás után még Bereczékhez ment. Most Csurkának vezet kocsmát.


baleknak születtünk
balekként halunk meg:
nem naptári jeles
pirosbetűs ünnep

    balekként indultam
    baleknak maradtam
    magam kárán soha
    én nem tanulhattam

ha ránk lemosolyog
Álladalom Jóság:
mi csepp dolgunk csupán
az alattvalóság

    mindig rajtam nyertek
    ha ki engem perelt
    voltam adóalany
    úrbér-kizsigerelt

hamis forradalmak
balek élcsapatj





















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon