Skip to main content

Ürügyeim


„Hány rendőrre van szükség egy villanykörte becsavarásához?”
– „???”
– „Háromra. Egy áll a létra tetején, kettő forgatja a létrát.”



1.



1. A nagy mókamester



Az MSZMP Központi Bizottsága azt indítványozza az Országgyűlésnek, hogy alkosson törvényeket a gyülekezési és egyesülési jogról. Nagyon meglepődnék, ha az országgyűlés nemet mondana. A mi Országgyűlésünk még az alulról jövő demokráciát is megszavazná, ha felülről javasolnák neki. E jogok tehát nemsokára törvényes keretekbe bújnak; ezek korlátai pedig már most kikövetkeztethetőek. Az indítvány például leszögezi, hogy a gyülekezési és egyesülési jog nem sértheti országunk nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit.


A párt vezetői egy általuk életre hívott tudományos albizottságtól tovább →


A lateráni zsinat[SZJ] 1179-ben elrendelte, hogy a leprásoknak önként kell jelentkezniük a világi hatóságoknál. Ezek gondoskodtak elszigetelésükről, ellátták őket a legszükségesebb élelmiszerekkel, miegymással, hulláikat pedig, szegényes cókmókjukkal együtt, a városkapun kívül temették el.


Parazitának nevezzük azt a személyt, aki szűkebb környezetének vagy egy nagyobb közösségnek a költségére él; a javaknak csupán fogyasztásában vállal részt, termelésében még közvetve sem. Ezt az emberfajtát – bár speciális képviselői minden létező társadalmi rendszerben a gazdasági és politikai hatalom birtokosai közé tartoznak – közmegvetés sújtja.


Fekete Sándor abban különbözik a hivatalos Magyarország legtöbb vezető publicistájától, hogy a rendszert nem pusztán taktikai szinten, hanem ideológiai magaslatról próbálja képviselni. Nem az aznapi vezércikk alátámasztását tartja fő feladatának, hanem az az igény ihleti, hogy a marxizmus hagyományosan értelmezett értékrendjét összhangba hozza az úgynevezett létező szocializmusnak ha nem is a köznapi valóságával, de legalábbis a célkitűzéseivel. Ez a törekvése megóvja őt azoknak a visszataszító cinizmusától, akiket már az sem érdekel, hogy mit árulnak el.


1. Temetésen

Ezt a történetet a vége miatt vetem papírra. Ezekben a napokban, amióta Vera sokkal szerényebb temetése[SZJ] már előreveti árnyékát, folyvást eszembe jut egy állami temetés, Lukács Györgyé, a kommunista filozófusé, akit a Munkásmozgalom Panteonjában helyeztek örök nyugalomra. Ott, a frissen ásott sírnál Vera odaszaladt hozzám...


Tudósítás a Guszev utcából


A Guszev utca Budapest belvárosában található. Guszev kapitányról, Illés Béla sztálinista író regényhőséről nevezték el. Guszevet 1849-ben, a magyar szabadságharc bukása után kivégezték, mert forradalmi lelkülettől vezérelve átállt a felkelők oldalára. Minthogy az író dokumentumformában alkotta meg a művét, és maga is szovjet embernek számított – huszonöt éves emigráció után a szovjet hadsereg őrnagyaként tért vissza Magyarországra –, sztoriját készpénznek vették, a kapitány pedig utcát kapott a hálás nemzettől.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon