„Hány rendőrre van szükség egy villanykörte becsavarásához?”
– „???”
– „Háromra. Egy áll a létra tetején, kettő forgatja a létrát.”



1.

A párt vezetői egy általuk életre hívott tudományos albizottságtól tovább →

1. A nagy mókamester



Az MSZMP Központi Bizottsága azt indítványozza az Országgyűlésnek, hogy alkosson törvényeket a gyülekezési és egyesülési jogról. Nagyon meglepődnék, ha az országgyűlés nemet mondana. A mi Országgyűlésünk még az alulról jövő demokráciát is megszavazná, ha felülről javasolnák neki. E jogok tehát nemsokára törvényes keretekbe bújnak; ezek korlátai pedig már most kikövetkeztethetőek. Az indítvány például leszögezi, hogy a gyülekezési és egyesülési jog nem sértheti országunk nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit.

A lateráni zsinat[SZJ] 1179-ben elrendelte, hogy a leprásoknak önként kell jelentkezniük a világi hatóságoknál. Ezek gondoskodtak elszigetelésükről, ellátták őket a legszükségesebb élelmiszerekkel, miegymással, hulláikat pedig, szegényes cókmókjukkal együtt, a városkapun kívül temették el.

Parazitának nevezzük azt a személyt, aki szűkebb környezetének vagy egy nagyobb közösségnek a költségére él; a javaknak csupán fogyasztásában vállal részt, termelésében még közvetve sem. Ezt az emberfajtát – bár speciális képviselői minden létező társadalmi rendszerben a gazdasági és politikai hatalom birtokosai közé tartoznak – közmegvetés sújtja.

1. Temetésen

Ezt a történetet a vége miatt vetem papírra. Ezekben a napokban, amióta Vera sokkal szerényebb temetése[SZJ] már előreveti árnyékát, folyvást eszembe jut egy állami temetés, Lukács Györgyé, a kommunista filozófusé, akit a Munkásmozgalom Panteonjában helyeztek örök nyugalomra. Ott, a frissen ásott sírnál Vera odaszaladt hozzám...

Fekete Sándor abban különbözik a hivatalos Magyarország legtöbb vezető publicistájától, hogy a rendszert nem pusztán taktikai szinten, hanem ideológiai magaslatról próbálja képviselni. Nem az aznapi vezércikk alátámasztását tartja fő feladatának, hanem az az igény ihleti, hogy a marxizmus hagyományosan értelmezett értékrendjét összhangba hozza az úgynevezett létező szocializmusnak ha nem is a köznapi valóságával, de legalábbis a célkitűzéseivel. Ez a törekvése megóvja őt azoknak a visszataszító cinizmusától, akiket már az sem érdekel, hogy mit árulnak el.

A Guszev utca Budapest belvárosában található. Guszev kapitányról, Illés Béla sztálinista író regényhőséről nevezték el. Guszevet 1849-ben, a magyar szabadságharc bukása után kivégezték, mert forradalmi lelkülettől vezérelve átállt a felkelők oldalára. Minthogy az író dokumentumformában alkotta meg a művét, és maga is szovjet embernek számított – huszonöt éves emigráció után a szovjet hadsereg őrnagyaként tért vissza Magyarországra –, sztoriját készpénznek vették, a kapitány pedig utcát kapott a hálás nemzettől.