Skip to main content

Témáinkhoz


Egy magyar ellenzéki folyóiratban nemrég jelent meg az a beszéd, amelyet Nagy Imre a párt Központi Vezetősége előtt tartott 1953 júniusában. Mennyiben árnyalja ez a beszéd a korról alkotott történelmi képünket?

Először is le kéne szögezni, hogy a beszéd hitelességéhez nem férhet kétség. Felettébb ortodox marxi–lenini terminológiája és ízes magyar nyelvezete Nagy Imre stílusára vall. Nagy azzal vádolja benne a párt vezetőit, Rákosit, Gerőt és Farkast, hogy súlyos hibákat követtek el a szocializmus építése során.



Ellenzékiek és nem ellenzékiek számtalanszor felemelték szavukat az erdélyi, a felvidéki magyarság érdekében. Tiltakozásukra a magyar kormányzat a legjobb esetben azt válaszolja, hogy mindent megtesz, amit csendben elérhet, de ennél többet nem tehet. Valóban nem? Lássuk, mi az, amit a kormány még akkor is megtehet, ha nem akar bújócskázó politikáján változtatni.

Mindenekelőtt kockázat nélkül, politikai presztízsét emelve tehet ajánlatot Romániának és Csehszlovákiának a gazdasági kapcsolatok bővítésére.



Jugoszlávia az elmúlt négy évtizedben többek között demokratikus nemzetiségpolitikájával tűnt ki a kelet-európai országok lehangoló szürkeségéből. Ez a nemzetiségpolitika nem volt talán minden tekintetben kellően átgondolt és következetes, ennek ellenére bizonyos mértékig követendő példaként állhatott és állt minden demokratikus reformmozgalom előtt, Keleten és Nyugaton egyaránt.


A békejelvény 1982 novemberében nagyjából egyszerre jelent meg az egyetemen, a műszaki főiskolán és a város néhány középiskolájában. A békecsoport magja a JPTE[SZJ] Tanárképző Kar társadalmi problémák kutatásával foglalkozó diákköreiből, illetve a Közgazdasági Kar szakkollégistáiból állt össze. Túlzás nélkül állítható, hogy a független békemozgalom szervezését az egyetem legképzettebb diákjai kezdték el.

A Dialógus pécsi csoportja formálisan 1982.



Az iskolai rendtartás kimondja: a pedagógusoknak a marxista–leninista világnézet szellemében kell nevelniük az ifjúságot. Ugyanakkor mindenki tudja: a bölcsődéktől az egyetemekig minden pedagógusközösségben sok vallásos pedagógus dolgozik. Egy részük titkolja, mások nyíltan vállalják meggyőződésüket, s nem kevesen tartoznak katolikus bázisközösségekhez, kisegyházakhoz.


Furcsa emberpárt bámulok a buszon.

A hatvanhármas vagy hatvannégyes év ez, kényszeresen bámuldozó, keserves képzelgő gyerek vagyok, még csak valami bizonytalan ígéret a kamaszkor.

Bámulom ezt az emberpárt: a gubancos, ősz hajú, mégis zavarba ejtően fiús termetű és viseletű, sportszatyros férfit meg a fiatal lányt. Szerelmespár, csókolóznak is; az ősz hajú érthetetlenül hasonlít L. Gy. bácsira[SZJ]. Mintha L. Gy.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon