Ábel István [Bilecz Endre]

Nyomtatóbarát változat

A békejelvény 1982 novemberében nagyjából egyszerre jelent meg az egyetemen, a műszaki főiskolán és a város néhány középiskolájában. A békecsoport magja a JPTE[SZJ] Tanárképző Kar társadalmi problémák kutatásával foglalkozó diákköreiből, illetve a Közgazdasági Kar szakkollégistáiból állt össze. Túlzás nélkül állítható, hogy a független békemozgalom szervezését az egyetem legképzettebb diákjai kezdték el.

A Dialógus pécsi csoportja formálisan 1982. december elején alakult meg, Ruzsa Ferenc és László János budapesti szervezők előadása után. A csoport tevékenységében 50-60 diák vett részt rendszeresen és aktívan. A szimpatizánsok száma tavaszig fokozatosan emelkedett. A pécsi egyetemi békecsoport aktivistái jól ismerték a budapestiek elgondolásait. A helyi belső viták mégsem követték mindig a pesti menetrendet. Az eszmecserék három kérdés körül zajlottak:

1. Mi legyen a független békemozgalom viszonya az összeurópai leszerelési mozgalmak törekvéseihez?

2. Hogyan kapcsolódhatna eredményesen a független békemozgalom a szükséges társadalmi reformok megvalósításához?

3. Hogyan lehet a Dialógus működési feltételeinek biztosítása érdekében kompromisszumot találni a hivatalos szervekkel?

Az első kérdéskörben a fővárosihoz hasonló álláspont alakult ki: a pécsi Dialógus-csoport is független, demokratikus társadalmi mozgalomnak vallotta magát. Pacifista nézetek és érvelések nem merültek fel a vitában. A fegyverzetcsökkentést, a nukleáris leszerelést mindenki a katonai tömbök fokozatos leolvasztásával, demokratikusabb belpolitikával és nyílt nemzetközi kapcsolatokkal képzelte el.

A pécsi dialógusosok között megfogalmazódott az a törekvés, hogy a független békemozgalom – elgondolásait kiterjesztve – foglalkozzék a társadalmi reformok problémáival is. Ez a vita nem dőlhetett el, mert egyetlen ellenvetés mindig ultima ratióként hatott: a mozgalom céljainak bővítése, fokozott átpolitizálása létében fenyegetné a Dialógust, így kerekedett felül az önkorlátozó, kompromisszumkereső alapállás.

A csoport önálló nyilvános rendezvényt keveset tartott, ezért létezését ’83 áprilisáig nem fenyegette közvetlen veszély. Nem került sor rendőri figyelmeztetésre és nyílt beavatkozásokra. Az egyetemi vezetőség a nyilvános vitákat esetenként engedélyezte, állandó klubhelyiséget azonban nem biztosított. A KISZ vezetői igyekeztek elszigetelni a Dialógust. A nyilvános vitákon a központi tézisek ismételgetésével érveltek – kevés hitellel, csekély eredménnyel. A mozgalom terjeszkedését valamennyire sikerült megakadályozniuk. Formálisan tárgyaltak, alkudoztak a részt vevő diákokkal a kari párttisztségviselők is. A paternalisztikus kereteken az egyetem párttitkára és néhány támogatója lépett túl: határozottan figyelmeztették a szervezőket, hogy tevékenységüknek következményei lesznek, és igyekeztek tőlük információkat szerezni a csoport létszámáról, tagjairól és működéséről.

A Dialógus elleni nyílt támadás ’83 áprilisában kezdődött. A hivatalos szervek ekkor minden további tárgyalás elől elzárkóztak. A megyei és városi pártbizottságok vezetői aktívaértekezleteken meghirdették a Dialógus felszámolását. Elterjedt az a hamis hír, hogy a Dialógus május elsején külön gázálarcos békefelvonulást akar rendezni a városban. Ebből csak annyi volt igaz, hogy a békecsoport javasolta május elseje közös megünneplését, a béke jegyében. Május 2-án az egyik Dialógus-szervező tizenegy gázálarcot talált a házuk padlásán...

A ’83. májusi budapesti béketüntetésnek pécsi résztvevői is voltak, akárcsak az ismert módon szétzavart nyári nemzetközi béketalálkozónak. Májusban az illetékes munkahelyi és iskolai vezetők hivatalosan felszólították a független békemozgalom vezetőit: hagyják abba tevékenységüket. Néhány végzős hallgató jellemzésébe bekerült, hogy marxista világnézete kialakulatlan és bizonytalan. Ez a pedagóguskáderezés nyelvhasználatában afféle korlátozott pályaalkalmatosságot jelző kitétel. A jellemzéseket az egyetem párttitkárának utasítására fogalmazták így meg. A „priuszosítás” során kialakult példás BM–egyetemi kapcsolatot később nyilvánosan is dicséretesnek mondta a megyei rendőrkapitány helyettese. A figyelmeztetésben részesült közgazdászok, tanárok közül egy sem tudott elhelyezkedni Pécsett. Vidéki munkahelyük vezetői figyelmét viszont a rendőrség jó előre felhívta rájuk. Az „ügy” kivizsgálása, a nyomozások még sokáig tartottak s tartanak ma is – ez azonban már nem a független békemozgalom története.

• Témáinkhoz