A Beszélő bevezető jegyzete[SZJ]

A PlanEcon vállalkozásként működő gazdasági elemző intézet; székhelye Washington. Előző (1987. áprilisi) magyar vonatkozású jelentését a Hírmondó 24. (1987/2.) száma közölte. Az újabb PlanEcon-jelentés közreadását két okból találtuk indokoltnak. Az első: a magyar állam külső adósságairól a hazai közvélemény nem kap átfogó tájékoztatást – márpedig az államadósságok kezelése gazdaságunk sorsdöntő tényezője.

Gazdasági reform és politikai reform

A nyolcvanas évek második felére, amikor az ország pénzügyi helyzete ismét válságossá vált, és az 1985-ös mesterséges, meg nem alapozott minifellendülés is kifulladt, a reformközgazdászok eljutottak odáig, hogy kimondták: a radikális (vagyis a tőkepiacot rehabilitáló) gazdasági reform csak radikális politikai reform után képzelhető el, mivel a kommunista párt nem fog magától kivonulni a gazdaságból, és nem fogja feladni azt az intézményt, amely vezető szerepét – elvben – indokolja, és legitimálja a termelési eszközök állami tulajdonát.

Az ország, sőt világ figyelmének középpontjába került szeptemberi ülésszak után a decemberit nem övezte különösebb érdeklődés, és különösebb visszhangja sem volt.

A politikai rendszerre nyomás nehezedik.

Az évtizedek kezdete óta valóságos egyesületi robbanás következett be; a pártvezetés, hogy kézbe vegye a társadalmi önszerveződést, mindjárt az elején megszigorította az egyesületek alapításának és működésének jogi feltételeit –ám az egyesülési kedv nem csökken, s végül áttör a követelés, hogy alkossanak demokratikus egyesületi törvényt.

Gondolatmenetem fő mondanivalója, hogy az államilag irányított gazdaság nem alakítható át alapvetően piacvezérelt gazdasággá gyökeres politikai változások nélkül. A gazdasági és politikai reformok elválaszthatatlanul összefüggnek nem utolsósorban azért, mert a kelet-európai társadalmakban a gazdaság mélyen beágyazódik a politika szférájába, így a gazdasági mechanizmus bármely fontos reformja szükségszerűen együtt jár politikai változásokkal, illetve előfeltételezi azokat.

„Nem hittem volna, ha nem magam járok utána, hogy munkanélküliek kopogtatnak naponta a vállalatok kapuján.”
(Borza Istvánné, debreceni országgyűlési képviselő, N[SZJ]. 86. 05. 05.)

„A hírközlés, gyakran néhány politikai nyilatkozat is erősen eltúlozza a lehetséges munkanélküliséget.”
(Gáspár Sándor, N. 87. 12.