Skip to main content

Emlékeztető

Vissza a főcikkhez →


1989. augusztus 31.
– Horn Gyula berlini útján a tervezett határnyitásról tájékoztatta az NDK vezetőit, vele párhuzamosan tárgyalt Pallagi Ferenc a Stasi miniszterével, Erich Mielkével.

1989. szeptember 6.
– Az Ellenzéki Kerekasztal illetékes bizottsága vita nélkül tudomásul veszi az állambiztonsági miniszterhelyettes tájékoztatását az állambiztonsági szolgálatról.

1989. december 17.
– A kormány tárgyal „a BM szervezetének és vezetése rendjének átalakításáról”, s dönt a III. Főcsoportfőnökség leépítéséről s a nemzetbiztonsági szolgálatok felállításáról, határidőként 1990. február 28-át adja meg.

1989. december 24. –
Végvári József állambiztonsági őrnagy Roszik Gábor evangélikus lelkész közvetítésével szigorú konspiráció mellett megkeresi a Fekete Dobozt (Lovas Zoltán újságírót), hogy a tömeges iratmegsemmisítéseket nyilvánosságra hozzák.

1989. december 25.
– Lovas Zoltán egy operatőrrel együtt az állambiztonsági szolgálat Néphadsereg utcai épületében lefilmezi a Végvári által mutatott, megsemmisítésre ítélt dokumentumokat.

1990. január 5.
– Az SZDSZ és a Fidesz közös sajtótájékoztatót tart a Graffiti moziban, ahol Magyar Bálint, Demszky Gábor, Fodor Gábor és Szájer József számol be a történtekről, majd levetítik Lovasék filmfelvételét.

1990. január 6. –
Horváth István belügyminiszter zároltatja a belső biztonsági szolgálatra átkeresztelt Belső Reakció Elhárító Csoportfőnökség (III/III.) 7. osztályának (jelentőszolgálat, belső elhárítási adattár) iratait, majd január 12-én a teljes szolgálatét. Megtiltja „az operatív titkos szolgálati eszközök és módszerek” alkalmazását.

1990. január 8. –
Nagy lendülettel megindul az iratmegsemmisítés és „menekítés” a III/I-nél, a felderítésnél is.

1990. január 11. –
Bajcsi István főhadnagy ismeretlenül felhívja Kőszeg Ferencet azzal, hogy a szolgálat törvénytelen eljárásairól kíván bizonyítékokat átadni a katonai ügyészségnek, s megkéri, legyen jelen az átadásnál.

1990. január 18. –
Horváth István belügyminiszter felszámolja a teljes belbiztonsági szolgálatot, ez egyben az iratmegsemmisítés utolsó időpontja is.

1990. január 25.
– Az Országgyűlés az 1990. évi X. törvény nevének megfelelően átmenetileg szabályozza „a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezését”, a „nemzetbiztonsági szolgálatok” felügyeletét a miniszterelnök hatáskörébe utalja.

1990. január 31.
– A Duna-gate hatására az Országgyűlés bizottságot állít fel egyrészt a titkosszolgálati eszközök igazságügyi miniszteri engedélyezésének ellenőrzésére, másrészt „a belső biztonsági szolgálat tevékenységének kivizsgálására”.

1990. február 2.
– A kormány titkos határozatában létrehozza
a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatalát, Információs Hivatalát és a Magyar Néphadsereg Katonai Biztonsági Hivatalát, a belügyminiszter pedig megszünteti az állambiztonsági munkát végző teljes főcsoportfőnökséget.

1990. február 14.
– Hatályba lép mind a megnevezett törvény, mind a rendelet, mind a titkos kormányhatározat, mind a miniszteri utasítás.

1990. május 25. –
Horváth Balázs új belügyminiszter leltárba veteti a BM-ben maradt hálózati kartonokat, s mind a 43 983 darabot fémkonténerekbe záratja.

1990. május 31. –
A belügyminiszter szabályozza a vonatkozó személyzeti anyagokba (állományparancsokba) történő betekintést, s zárolja az iratokat.

1990 ősz
– Demszky Gábor és Hack Péter beterjeszti az első „ügynöktörvény” javaslatát.

1991 –
A kormány beterjeszti saját törvényjavaslatát, amely kiterjedt a hivatalos állományra és a III/III. létrehozása (1971. június) előtti időszakra is, valamint a „volt karhatalmistákra”.

1994. március 8.
– Az Országgyűlés elfogadja az ügynöktörvényt (hivatalos megnevezésével „az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről” szóló 1994. évi XXIII. törvényt).

1994. december 24.
– Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja az információs önrendelkezés szabályozásának hiányát, s kötelezi a törvényhozót, hogy ezt 1995. szeptember 30-ig számolja fel.

1996. július 3. –
Az Országgyűlés elfogadja az 1996. évi LXVII. törvényt az ügynöktörvény módosításáról, mely most már „1994. évi XXIII. törvény egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról” névre hallgat.

2000. június 30. –
Az Országgyűlés (immár mintegy menetrendszerűen) a 2000. évi XCIII. törvénynyel ismét módosította az ügynöktörvényt, amely címe szerint most már „egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról” szól.

2002. június 26.
– Képviselői önálló indítványként két törvény kerül Szili Katalin házelnök asztalára, amelyet a miniszterelnök mellett Lendvai Ildikó, Kuncze Gábor és Mécs Imre jegyez.

2002. július –
Bárándy Péter igazságügy-miniszter beterjeszti a kormány törvényjavaslatait.

2002. július 9. –
Medgyessy Péter levélben kéri fel Sólyom László vezetésével „a téma legjobb szakértőit”, hogy „tekintsék át a törvényjavaslatokat, és észrevételeikkel, ajánlásaikkal segítsék a törvényalkotást”.

2002. július 12. –
Az Országgyűlés 41/2002. számú határozatával felállította a „Mécs-bizottságot”, s 42/2002. számú határozatával a „Medgyessy-bizottságot”.

2002. augusztus 6.
– Az adatvédelmi biztos ajánlást fogalmaz meg a „Mécs-bizottság” működéséről.

2002. szeptember 6.
– A Sólyom-bizottság ismerteti Észrevételeit a miniszterelnökkel.





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon