Skip to main content

Beszélő folyóirat, 9–10. szám, Évfolyam 7, Szám 8

Nagy Gabriella: Antracit hercegnő sóhaja a Sötétséghez

Z. K.-nak

Csaba László: Szappanbuborék

Mink András: Kis János kilépése

Litván György: A vereség beismerése

: Kronológia

Varga Balázs: „A mozgókép talpra állítása”

Grunwalsky Ferenccel beszélget Varga Balázs

: A konszenzus összefoglalása

Varga László: Gergő és az ő árnyéka

avagy amikor a jog a politika ügynökévé válik

: Emlékeztető

: Kohl esete a Stasival és a jogállammal

: A daráló

: A leleplezés hatástalan

: Dezinformációk kora

: Demszky kurázsija

: Bokréta, Isten kalapján

: Az UNESCO ajánlásai

: Fogalomzavarok

Révész Béla: Rövid (állambiztonsági) tanfolyam

: Dokumentum

Köbel Szilvia: „Aktív ateista propaganda”

Politikai rendőrség és egyházpolitika

Köbel Szilvia: „Három pohár misebor”

: Az egyházpolitika „operatív” feladatai

: „Felelőtlen egyházi személyek”

Kacziba Antal: Büntető állam vagy a szabadság rendje?

A kriminálpolitika változásai 1998–2002

Zolnay János: Térségiszony

Az Orbán-kormány és az önkormányzatok

Stefan Messmann: A macska színe

Kínai változások az ezredfordulón

Orosz István: Apáktól örökölt, furfangosan kegyetlen csapdák

Saszet Ágnes: „A második bűnös”

Az újonnan fellángoló Eliade-ügy

Mircea Eliade: A „vasgárdista” és „románista” cikkek

Lőrincz Veronika - Loss Sándor: Romani kris a dél-békési oláhcigányoknál

Yehuda Lahav: Svábok, magyarok a háború után

Váradi Monika Mária: Kettős kötésben

Asszimiláció és etnikai túlélés között

Gábor György: Az én történetem, a te történeted: a mi történelmünk

Takács Géza: Élet és iskola

Kálmán C. György: A második

Tandori Dezső: Ununk-e mindent?

Tar Sándor: Szürkület

Előtted a küzdés

Passuth Krisztina: Személyes gyűjtemény

Nagy Gabriella: A vágás helye

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon