Skip to main content

A konszenzus összefoglalása

Vissza a főcikkhez →


A Filmszakmai Kerekasztal több hónapja folyó szakmai egyeztetés eredményeként konszenzusra jutott, hogy mit akarnak a filmesek a mozgókép kultúra keretfeltételeinek szabályozásában elérni. Mindenekelőtt azt, hogy a rendszerváltás után 12 évvel a magyar kulturális és pénzügyi kormányzat, majd a parlament tisztázza szerepét és felelősségét a mozgóképes kultúra fejlesztésének minden területén, és vállalja ennek mértékét, költségvetési és strukturális következményeit; ennek legfontosabb elemeit foglalja össze az ún. mozgóképtörvény.

A szabályozandó kérdések:

1. Annak törvénybe foglalása, hogy a magyar államnak szerepe és felelőssége van

– a nemzeti filmgyártás megőrzésében és fejlesztésében, a termékek nézőkhöz való eljuttatásában,
– a filmkulturális és nyelvi értékek, valamint a kifejezés szabadságának megőrzésében,
– az EU-hoz való csatlakozás filmszakmai feltételeinek biztosításában,
– a filmszakmai ágazat hatósági felügyeletében.

Az állami szerepvállalás mértéke és területei:

– filmgyártás – 9638 M Ft
– játékfilmgyártás – 4063 M Ft
– koprodukciós filmek – 1500 M Ft
– magyar gyártású televíziós játékfilmek és sorozatok – 1500 M Ft
– animációs film – 1000 M Ft
– dokumentum-, ún. népszerű tudományos és kisjátékfilm – 1475 M Ft
– kísérleti filmek – 100 M Ft
– filmterjesztés – 2975 M Ft
– az art-mozik működési támogatása – 600 M Ft
– magyar filmek forgalmazásának belföldi támogatása – 595 M Ft
– külföldi (európai) filmek belföldi forgalmazása – 420 M Ft
– oktatási intézményekben és könyvtárakban minőségi videó- és DVD-tárak létrehozása – 730 M Ft
– videó- és DVD-művészfilm-kölcsönzők támogatása – 230 M Ft
– szomszédos országokban magyar filmterjesztés (art-mozik, iskolák) támogatása – 400 M Ft
– filmarchívum – 60 M Ft
– történelmi Filmalapítvány – 350 M Ft
– magyar filmek külföldi terjesztése – 350 M Ft
– működési támogatásra összesen, évente – 13 373 M Ft
– a filmszakma infrastrukturális fejlesztése – 2250 M Ft
– gyártási infrastruktúra fejlesztése – 1500 M Ft
– art-mozi fejlesztési program – 750 M Ft.

Működési támogatás és infrastruktúrafejlesztés mindösszesen: 15 623 M Ft.

Miután a különböző programok elindítása a filmszakma több elemének strukturális átalakítását is igényli, a 2003. évi költségvetésben a teljes program 60%-ára, azaz 8024 millió forintra, valamint a 3 éves infrastrukturális fejlesztés első éves összegére (2250 millió Ft) tart igényt a filmszakma. Ez mindösszesen 10 274 millió Ft.

A költségvetésre vonatkozó döntéssel egyidejűleg szükséges megerősíteni, hogy a költségvetési források meghatározó részének (90%) címzettje és elosztó szervezete a Magyar Mozgókép Közalapítvány (a törvény-előkészítéssel egyidejűleg meg kell szervezni az MMKA strukturális reformját).

2. Elengedhetetlenül szükséges a filmszakma, az ORTT és a televíziók koordinációs szervezetének – Mozgókép Koordinációs Tanács – mielőbbi létrehozása, melynek tagjait az NKÖM minisztere kéri fel (nem igényel filmtörvényi szabályozást).

3. Az 1987. előtti, kizárólag állami költségvetési forrásból készült magyar filmek jogai 2003. január 1-jétől kerüljenek a Magyar Nemzeti Filmarchívumhoz (megjegyzés: az intézkedés ÁPV Rt.-döntést igényel).

4. A többségi állami tulajdonban lévő filmszakmai vállalatok vagyonának racionális hasznosítása érdekében e cégek egy holding jellegű szervezetben kerüljenek összevonásra (az érintett cégek: MAFILM, MOKÉP, FILMLABOR, FILMUNIÓ). (Megjegyzés: az intézkedés ÁPV Rt.-döntést igényel.)

5. A filmgyártás iparszerű működését segítő befektetések és adókedvezmények kidolgozása a PM bevonásával.

6. A mozgóképes szakma EU-konform működéséhez szükséges hatósági jogkörök szabályozása, delegálása az NKÖM-hez.

A felsorolt feladatok egyrészt törvényi keretszabályozást, másrészt a tárcaközi együttműködés koordinálását igénylik.

Az állami szerepvállalás mértékének és módjának tisztázásával egyidejű kérdés, hogy mintegy „ellentételezésként” mit vállal a filmszakma?

– A hazai mozgóképipari vertikum működésbe hozatalát, melynek eredményeként a terület jelentős adóbevételeket hoz a költségvetésnek, és munkahelyeket teremt kvalifikált szakemberek számára;

– Évi kb. 1,5-2 millió nézőt a magyar filmekre a magyarországi mozihálózatban;

– Sikeres és minőségi magyar készítésű tv-s produkciókat, melyek nézettsége eléri a külföldi „szappanoperák” nézettségi mutatóit;

– A klasszikus és új magyar, valamint európai filmes értékek elérhetőségét az art-mozikon és iskolákon keresztül az ország valamennyi településén, valamint a legfontosabb határon túli magyarlakta településeken;

– A filmszakmai vagyonelemekkel való szakmailag célszerű és gazdaságilag korrekt gazdálkodást;

– A magyar film olyan nemzetközi szereplését, amely az országimázs alakítása szempontjából a magyar filmet legalább az irodalommal és komolyzenével egyenértékű területté teszi, és bekapcsolja az európai kulturális vérkeringésbe.

Budapest. 2002. 08. 09.

Filmszakmai Kerekasztal

Kapta: Görgey Gábor kultur. min.
László Csaba pü. min.

2002. aug. 14.












































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon