Az 1995-ös iratfeltáró bizottság a BM munkatársaitól azt a felvilágosítást kapta, hogy a minisztérium 1989 végén egyetlenegy közepes kapacitású iratmegsemmisítővel rendelkezett (ugyancsak egy „daráló” volt a főcsoportfőnökség Néphadsereg utcai központjában is). Ez magyarázatul szolgálhat arra a tényre, hogy teljes egészében hiányoznak az 1956. október 23-a előtti operatív iratok. (Csak emlékeztetőül: a keletnémet hírszerzés 1990-ban éppen száz ilyen berendezéssel három hónapig dolgozott – jóváhagyással – iratai elpusztításán, s még így sem végzett „tökéletes” munkát.) S bár keringtek hírek egyéb megsemmisítési eljárásokról, így Ócsán égettek állambiztonsági iratokat, valóban komoly kapacitásokat nem sikerült felderíteni. A BRFK egyik tisztje szerint 1990. január 5-án Ócsán 72 ezer megsemmisítésre váró dosszié volt, s ott folyt – nyílt tűzön – az állambiztonsági filmek megsemmisítése, a már tömörített iratokat kazánban égették el (Katonai Főügyészség B. 001/1990. Az adat egyértelműen túlzott).
Az Állambiztonsági Operatív Nyilvántartó Osztály a nagy irattári operáció előtt mintegy 28 ezer személyi, csoport-, körözési, rendkívüli esemény, objektum- és ellenőrzési dossziét tárolt. Ennek negyede vált állítólag az iratmegsemmisítések áldozatává (ebből 5262 keletkezett a forradalom előtt), a maradéknak valamivel több mint a felét „emelték magukhoz” az utódszolgálatok A csúcsidőben az NBH 10 operatív tisztje foglalkozott egyszerre az iratok, dossziék szelekciójával.
Nagyon durva, hevenyészett becslések szerint az egykori állambiztonsági iratoknak mintegy 5-8 százaléka került végül 1997-ben a Történeti Hivatalba. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a hiány fele már korábban, vagy éppen 1989-90 fordulóján valóban megsemmisült, akkor is csak azt konstatálhatjuk, hogy több mint 2500 tonna papír eltűnésére egyszerűen nincs magyarázat. Ez a mennyiség még egy papírgyár számára is tekintélyes feladat. Csakhogy a BM iratait általában megsemmisíteni hivatott csepeli papírgyárba 1990 januárjában mindössze 3 tonna érkezett a minisztériumtól, véletlenül éppen annyi, mint amennyit Lovas Zoltán láthatott a pincében. Ezt a számítást – más megközelítésben – az a tény is alátámasztani látszik, hogy a Gauck-hivatal több mint hatvanszor annyi iratot örökölt a Stasitól, mint nálunk a Történeti Hivatal az állambiztonsági szolgálattól. Még egy összehasonlítás a mi hány méterre: az iratfeltáró bizottság a BM Központi Irattárában mintegy mellékesen kereken egy kilométernyi 1953 előtt keletkezett (réges-rég „levéltárérett”) iratanyagot talált, ez éppen harmada a Történeti Hivatalnak átadott iratmennyiségnek.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét