A titkosszolgálati múlt nemcsak a posztkommunista országok dilemmája, hanem valamennyi olyan államalakulaté, amely túljutott a diktatúrán, s a demokrácia megteremtésén fáradozik. A választott konkrét megoldás nagyon sokféle lehet: történhet igazságtételi bizottságok révén, mint Chilében (Comisión para la Verdad y la Reconciliación) vagy Dél-Afrikában (Truth and Reconsciliation Comission), de más módon is, mint a mintaként tekintett Németországban (Stasi-Unterlagen Gesetz). A posztkommunista országok szinte kivétel nélkül a német irat-megismerési mintát követték: Csehország, Szlovákia, Bulgária, Románia, Macedónia, sőt még a (nálunk) sokszor ellenpéldaként emlegetett spanyolok sem temették be a múltat, hanem éppen feltárására alapozzák a nemzeti megbékélést. Mi vagyunk lassan az egyetlenek, akik – „bokréta Isten kalapján” – sziklaszilárdan állítjuk, mindaz, amit ezekben a demokráciákban elkövettek, az maga a kénköves pokol, Gaucknak patája és szarva van, röviden: ez az egész alkotmányellenes. Nincs olyan fegyver, amelyet törvényhozóink s jogalkalmazóink be ne vetettek volna, hogy korlátozzák – minél átfogóbban – mind az egyénnek, mind a társadalomnak azt a jogát, hogy múltját megismerje. Egyedül nálunk dönt rendre úgy a mindenkori államhatalom, hogy megkíméli polgárait a kellemetlenségektől.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét