Skip to main content

Wekler Ferenc hozzászólása

Vissza a főcikkhez →


„Ebben az Országgyűlésben kell minden érdeknek megjelennie, nem tudom, hogy miért épp az önkormányzati érdeket kellene innen kiszorítani, amikor itt vannak a szakszervezetek, itt vannak az ügyvédek, itt vannak az orvosok, itt vannak a pedagógusok, és nem tudom én… Az elmúlt parlamentben egész sok vadász volt, most nem tudom, hogy lesznek-e vadászok… (Közbeszólás: Most csak erdészek vannak. – Derültség.) Most csak erdészek vannak, de az is fontos, hogy ők is itt legyenek. Egyszerűen nem értem, hogy miért éppen az önkormányzatokat és azok első számú képviselőit kell kiszorítani ebből az Országgyűlésből, az ő számukra kell lehetetlenné tenni, hogy saját területük érdekét megjelenítsék, és urambocsá’ lobbyzzanak…”

Parlamenti napló, 1994. július 4., hétfő




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon