Skip to main content

Beszélő évek – 1976

Lázár István: Jelenlétünk díja/Termeljünk jobb közérzetet!

A kesudió-vita


Jelenlétünk díja


(…) 1972-ben Hajdú László építésvezető látta a Munka-show című, gunyoros kisfilmet a lógásról az építőiparban. Felháborodott: a jelenséget pécézték ki, és nem keresték az okot. Ezért a Valóság 1972. 6. számában megírta, hogy ő kipróbált egy, az építőiparban elvileg ismert, gyakorlatilag azonban alig alkalmazott módszert. A teljesítmény megduplázódott.

Természetesen a munkabér is. És ez volt a baj. Mert túllépték az átlagbért, és mert a munkások többet kerestek, mint a főosztályvezetők.



Bertha Bulcsu: Kesudió

A kesudió-vita


Olcsóbb lett a kesudió. Hatvan forintba került tizenöt dekagramm, most harminckettőért adják. Igaz, ráírták a dobozra: Forgalomba hozható 1976. február. Most február van, február vége. Így sem bírtam ellenállni a kesudiónak, mert kíváncsi vagyok. Az óbudai ABC-ben hegyekben áll az eladatlan kesudió. Én vettem egyet. Az eladólány többször megnézett, majd megmutatott az egyik kolléganőjének is. Őrültnek tartottak. Önök persze műveltek és tudják, mi is az a kesudió. Nem mindenki? Akkor elmondom. Az Anacardium occidentale nevű hat-hét méter magas fán terem Indiában.

Mink András: Kesudió

Mink András
A kesudió-vita


„Szocialista gazdaságunk a gyermekévek és a kamaszkor után a felnőttkor küszöbére ért” – kommentálta Balogh András asztalos, az Erdért Vállalat bizonyára kitűnő munkatársa az Élet és Irodalom című hetilapban akkor már jó másfél hónapja zajló „kesudió-vitát”. Utólag elmondható, hogy a derék mesterember, azon két „levelező” egyike, akik a vitában az egyszerű munkásemberek részéről lehetőséget kaptak az önálló megszólalásra, akaratlanul is ráhibázott.

Beck Tibor, Germuska Pál: Kronológia – 1976


1976. jan. 1. A francia televízió dokumentumfilm-sorozatot sugároz a második világháború utáni történelemről. A magyar forradalomról szóló részt február végén mutatják be, addig ismeretlen dokumentum-felvételeket is felhasználva.

A válság „Nyugatról való begyűrűzésével” magyarázott központi áremeléseket jelentenek be. Az építőanyagok, a papír, a bútor és a szolgáltatások árai átlag 32-33 százalékkal nőnek

1976. jan. 1-11. Arab merényletek megtorlásaként több izraeli támadást hajtanak végre palesztin táborok ellen.




Dalos György: 1976


1976-ban összesen nyolc verssort sikerült közrebocsátanom, egészen pontosan némi utánjárással elértem, hogy az Élet és Irodalom című hetilap publikálja Hasonlat című költeményemet, amelyet az olvasó utólagos engedélyével teljes szövegében idézek:

Az a géprabló, aki felkel
és elindul, de lőni nem mer,
inkább dadogó kérelemmel
fordul a pilótához: Ember,
engedje, hogy egyetlenegyszer
oda menjünk, ahová nem kell,
megfizetek az életemmel
– az a géprabló én vagyok.

A Hasonlat volt az utolsó közlésre szánt versem.











Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon