Skip to main content

Beszélő évek – 1976

Gagyi József: Csíkban traktor születik


Augusztustól augusztusig

Kisgyerekkoromból kevés dologra emlékszem annyira pontosan, részletekre kiterjedően, mint az augusztus 23-i felvonulások „allegorikus kocsijaira”.


Kovácsy Tibor: Az argentin puccs végtelen története


Amikor Argentínában a hadsereg három fegyvernemének parancsnokaiból álló junta Jorge Videla tábornok vezetésével 1976. március 24-én átvette a hatalmat, egészen máshogy fogadta a világ az eseményt, mint két és fél évvel korábban a chilei puccsot. A gyakorlatilag nem létező, a belpolitikai eseményekben kimutatható szerepet nem játszó Argentin Kommunista Párt kiadott egy nyilatkozatot, amely szerint a tábornokok által meghirdetett célok „bizonyos fokig” a nép „sürgető igényeit” tükrözik.

Neményi László: Jimmy Carter elnök lesz

Neményi László


1976. november 2-án Jimmy Carter georgiai kormányzó szoros választási küzdelemben legyőzte Gerald Fordot, a hivatalban lévő elnököt. A leadott szavazatok 50,1 százalékát megszerezve 297 elektori szavazatot biztosított magának Ford 240 elektori szavazatával szemben az amerikai elnököket ténylegesen megválasztó elektori kollégiumban. Ez volt a legszorosabb elnökválasztás Amerikában 1916 óta.

Néhány hónappal korábban kevesen gondolták volna, hogy Carter csak ilyen nyögvenyelősen fog nyerni.


Hagelmayer István: Néhány gondolat a deficitről

A kesudió-vita


(…) Tőkés külkereskedelmünkre egyáltalán nem az a jellemző, hogy a tőkés partnerek egymással verekedve tolongnának a hazánkban gyártott gépek, gépi berendezések megszerzéséért, és egymást túllicitáló árak versenyében válogathatunk a jobbnál jobb vevők között, hogy aztán az így megszerzett értékes devizáért fantáziátlan külkereskedőink banánt, bugyit, rágógumit stb. importáljanak, Mert minden egyebünk már van.

Balogh András: Érdekeltség – egy érdekelt szemével

A kesudió-vita


A bor vizezése és az ebből eredő haszon engem nem nagyon érdekel, mert nem érint. Ez is lényeges probléma persze, de inkább érdekel az, hogy a vajban van a megengedettnél több víz. Nincs nagyobb üzlet, mint a vizet eladni vajként. Érdekel, ha a kolbászban van a megengedettnél több zsírszalonna. Ha egy kiló zsírszalonna húsz forint és egy kiló sertéshús harminckilenc forint, nincs nagyobb üzlet annál, mint ha a hatvannégy forintos kolbászban a megengedettnél nagyobb a zsír aránya.

Hazafi József: Tovább kell lépni

A kesudió-vita


Az országot hatalmas munkával felépítettük. Sorra készülnek el a korszerű lakótelepek (más kérdés, hogy csúnyák-e vagy szépek). A fél országnak jut már gépkocsi, majd minden családban van televízió, rádió vagy teljesen gépesített háztartás. Törvény van az ifjúságról, a nőkről stb. Tehát a fejlődés olyan szakaszába értünk, amit nem gondoltak volna soha a „hárommillió koldus” országában. A gazdasági jóléttel sajnos nem növekedtek mindig arányosan a szellemi javak. (…)

Szerintem azt kellene meghatározni, megvitatni, mit kell tenni azért, hogy a forradalmunk továbbfejlődjön.


Zsille Zoltán: Kisüzem a nagyüzemben

A kesudió-vita


(…) Gyár. Termékszerkezet korszerűsítése. Jó. Új gyártmány kifejlesztése. Önmagában jó, piacképes. Technológia kidolgozása. Műszakilag kifogástalan. Azt pontosan nem lehet tudni, hogy milyen kapacitás lesz az üzemben a gyártás idején. Gyártóeszközigény. Pontos. A gyártóeszköz-gyáregység megtervezi a gyártóeszközöket. A határidő most már szorít, kicsit rá kell verni, de meglesz. Új ötletek, együttműködés az üzemmel, ahol a mintadarabot gyártják. A munkásnak nincs idő részletes rajzot adni, mégis megcsinálja. Jó, működik, lehet vinni a KTSZ-be, ahol legyártják a szériát.

Maróti Lajos: Munkáról, morálról – kesudió ürügyén

A kesudió-vita


(…) A változás első és legnagyobb pozitívuma: a tulajdonviszonyok robbanásszerű megváltozásával egyszeriben megszűnt a munka vállalását korábban alapvetően motiváló lét-kényszer; senkit sem lehet többé az utcára tenni, senkinek nem kell attól félnie, hogy egyik pillanatról a másikra munka nélkül marad, s éhkoppra jut a családjával együtt. E nagy emberi felszabadulás az állandó stressz feloldódásával szinte szükségszerűen hozza magával a lazítást, az elkényelmesedést – hacsak nem sikerül a munka vállalásának egy újfajta motívumrendszerét nagyon hirtelen meggyökereztetni a társadalomban.

Hárs László: Egy zárójel feloldása

A kesudió-vita


(…) Egy másik cikk mégis engem jelölt meg főbűnösként, igaz, hogy név nélkül, de félreérthetetlenül. Lovas Márton ugyanis egy zárójeles mondatában így aposztrofált engem: „(Inkább az a bajunk, hogy túl sokat telefonálgatnak.)” Vigyázat! nem „gatunk”, mert ő a maga részéről tudja, mivel tartozik a közösségnek, óvakodik bajt okozni, ő tehát nem gat, ő fegyelmezetten és öntudatosan telefonál, esetleg nem is telefonál, hanem távbeszél, azt is csak ritkán, végszükség esetén.

Viszont ki az, aki gat?


Lovas Márton: Berta Bulcsu bolhából elefántot csinál

A kesudió-vita


Fiatal írónk szenvedélyesen, felháborodott hangon fejezte ki „Kesudió”-jában véleményét gazdasági életünk bizonyos jelenségeiről. Távol áll tőlem, hogy a közgazdászkodó szépírótól tudományos tárgyilagosságot igényeljek. Tessék csak eltúlozni a bajokat, így érdekes.

Nem is azért szólok hozzá cikkéhez, mert általában ellenezném a szubjektív írói hangvételt, a karikatúrát. De Bertha Bulcsu cikke jellemző példája annak, hogyan esik be egy politizáló író a gazdasági élet csapdáiba, és gyakran az igazsággal ellentétes szentenciákat harsog.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon