Skip to main content

Eörsi János

Mink András: „Mi legalább értünk valamihez!”

Mink András
Beszélő-beszélgetés Nagy Tamással


A négypárti szövetség megkötése kézenfekvőnek látszott. Mi tartott mégis ilyen sokáig?

Nem voltak komoly problémák. Az elfogadott szöveg csak abban tér el az eredeti SZDSZ–Fidesz-szerződéstől, hogy a választás második fordulójában visszaléphetnek a jelöltek a kisebb párt javára is. Ez megkönnyítette a megállapodás kiterjesztését. Az igazi konfliktust inkább az okozta, hogy az SZDSZ és a Fidesz nem tudott megállapodni a pártelnökök támogatásában.


Mink András: Védő-óvó állampárt

Mink András
Az MDF országos gyűlése


„Mint új magyar Rosenkrantz és Guildenstern siettek törvényes uruk védelmére” – írta róluk Nagy W. András egy évvel ezelőtt (Beszélő, 1993. január 30.). Az akkori viharos országos gyűlésen ugyanis Für és Lezsák az elvbarát és alapítótárs Csurkával szemben Antall József mellett tört lándzsát. Igaz, utána Für megingott, s május végén, a Csurkáékkal (s mellesleg a „liberális” Debreczeniékkel) való végleges leszámolástól menekülve, lemondott az ügyvezető alelnökségről.

Kőszeg Ferenc: „Adják ők még alább is…”

Beszélő-beszélgetés Orbán Viktorral


A Fidesz is, az SZDSZ is úgy ítéli meg, hogy liberális koalícióra van szükség. Ugyanakkor érzékelhető a széttartás a további koalíciós partner kérdésében. Majdhogynem úgy vetődik fel a kérdés: Boross vagy Nagy Sándor? Valóban közülük kell választanunk?

Adam Michnik egyszer úgy válaszolt egy hasonló kérdésre, hogy a maga részéről Marlene Dietrichet választja. De persze a kérdés komoly. Mi tartjuk magunkat ahhoz – amit egyébként Pető Ivánnal egybehangzóan szoktunk mondani –, hogy a liberális blokknak mindkét irányban nyitottnak kell lennie.


Zádori Zsolt: A négyek bandája

Vasutassztrájk


A forgalom tényleg megbénult.

Solt Ottilia: Ráerősítettek a lassításra…

Kuncze Gábor szabad demokrata miniszterelnök-jelölt a költségvetésről és a privatizációról


Beszélő: Milyen tanulságok vonhatók le a most lezajlott adó- és költségvetési vitából?

Kuncze Gábor: Ha a gazdaságpolitika három éven keresztül elrontott valamit, akkor azt az utolsó évben már csak tovább rombolni lehet. A kormány az előterjesztései során semmilyen átfogó koncepciót nem volt képes felmutatni, és amit most csinált, az egyfajta tüneti kezelés lehetett csak.


Zádori Zsolt, Zolnay János: Sári nem enged

A dabasi iskolaügy


Kisváros 14 km hosszúságban

Az 1990-ben megválasztott önkormányzat számára a település egyesítése jelentette a negatív igazodási pontot, az azóta eltelt időszak pedig kijelölte a politikai cselekvés fő irányát. Dabast, Gyónt és Sárit 1967-ben egyesítették azzal a céllal, hogy az így létrehozott mintegy 14 km hosszúságú „szalagfalut” kisvárossá fejlesszék. A település alsófokú közigazgatási központ lett, a központi fekvésű, korántsem városias jellegű Dabason kiépült egy városközpont és egy kisebb lakótelep.


Zolnay János: Játék három kapura

Közalkalmazotti fizetések


Amint ismeretes, a pénzügyminiszter tavasszal, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásairól hazatérve, amellett tett hitet, hogy a közalkalmazottaknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, s e tételét építette be a július elején benyújtott ’94-es költségvetési tervezetébe is (Beszélő, május 22. és július 10.). E szerint az eltökélt terv szerint egy évvel elhalasztanák a közalkalmazotti törvényben ’94.

Zádori Zsolt: A tender mélységei

A gyöngyösi tejüzem privatizációja


A KTV a ’90-ben megszüntetett országos tröszt utódainak egyike. Üzemei Budapest körül, félkaréjban helyezkednek el, a nagyobbak, értékesebbek Vácott, Gyöngyösön és Kecskeméten. A budapesti központ ma már azon fáradozik Tóth Zsiga Miklós igazgató irányításával, hogy tisztességgel kifizesse adósságait, s önálló, életképes üzemeket hátrahagyva érje meg a végelszámolást. ’92 áprilisában, az akkor életbe lépő törvény kényszerének engedve, bejelentette a csődöt.

F. Havas Gábor: Negyvenévi tetszhalál után…

Beszélő-beszélgetés Forgács Pállal


Beszélő: Itt fekszik előttünk a Magyarországi Cukrászok és Rokonipari Munkások Egyesületének 1495-ös sorszámú tagsági könyve. Tanúsága szerint 1942-ben, 19 éves korában lépett be a szakszervezetbe.

Forgács Pál: Pontosabban már 18 éves koromban, de a tanoncok nem kaphattak tagsági könyvet, mert az akkori törvények ezt kizárták.

Cukrászműhelytől az OTI-önkormányzatig

– Cukrászműhelyben dolgoztam a József körúton, hatan voltunk inasok. Polgári családban nőttem fel, de az volt nálunk a böcsület, hogy a zsebpénzét mindenki keresse meg.






Solt Ottilia: Utolérjük igényeinket!

Beszélő-beszélgetés Szabó Iván pénzügyminiszterrel


Beszélő: Ismert, hogy közvetlenül elődjének távozása előtt megszakadtak a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) a további hitelek folyósításáról és a magyar államháztartás konszolidációjáról. Mikor folytatódnak a tárgyalások, és ezeknek során min kíván változtatni?

A tovább nem vihető nyomvonal

Szabó Iván: Április 22–27-e között Londonban leszek az EBRD (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) évi közgyűlésén és kerekasztal-konferenciáján, majd 28-án megyek át Washingtonba, itt 29-étől tartja közgyűlését a Világbank és az IMF.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon