Miközben az Egyesült Államok a terrorizmus elleni háborúval van elfoglalva, az Európai Unió pedig önmaga bővítésével, új világhatalom van születőben: Kína kezd azzá válni, ami a világtörténelem folyamán – két, két és fél évszázad kivételével – mindig is volt.
A nyelvtervezés „a modern nemzetállam kiépítésének részévé vált”: a modern világ egyik fő törekvése, hogy „szinonimává tegye a nyelvet és a nemzetet”.[1] A nemzetállam kialakításához, illetve a kisebbségek asszimilálásához, „láthatatlanná tételéhez” pedig egyik legfőbb eszközként az oktatást, s ezen belül is az oktatás nyelvét használják fel.
A bizalom meginog
Magyarország és Lengyelország a kommunizmus összeomlását késedelem nélkül a saját hasznára fordította. Románia erre egy véres forradalom nyomán sem bizonyult képesnek. Igaz, a forradalom még remekül bevált. Talán túlságosan is remekül. Olyannyira, hogy a legremekebb mesterfogásokat (a halottak számának drámai „túlteljesítését”, a sebtében megalkotott „dokumentumokat”, a „terroristákkal” folytatott „polgárháborút” stb.) már a nyugati sajtó sem tudta megbocsátani. S attól kezdve egymást érik a szerencsétlenségek.
„Bajuszomat egy elnökségért”
Sohasem hittem volna, hogy Lech Walesa ősz bajszának valaha hírértéke lesz, még kevésbé, hogy a lengyel elnök férfiúi dísze közvetlen munkatársai közötti vita tárgyává válik. Pedig az elmúlt héten mindkettő bekövetkezett.
Tartsd a szád!
Július 4-én a brit Konzervatív Párt parlamenti képviselői ismét John Majort választották vezérükké.
Menetelés a zsákutcában
A román–magyar alapszerződés körüli szakértői egyeztetések újabb fordulója is eredménytelenül zárult. Hiába hívta föl Horn Gyula Ion Iliescut, hiába közölte vele, hogy a magyar kormány Romániával nem köthet rosszabb alapszerződést, mint Szlovákiával, a román álláspont továbbra is rendíthetetlen. A román fél hallani sem akar a többségükben magyarok által lakott helyhatóságok speciális státusáról, autonómiáról, a kisebbségek kollektív jogairól.
Hétfőn a Román TV 1-es csatornájának külpolitikai adása is körüljárta a kérdéskört.
A szerénység csúcsa
Ne ingereljük a világot rongyrázással – vélte Jean Chrétien kanadai miniszterelnök. Így aztán a hét vezető ipari ország és Oroszország állam- és kormányfőinek halifaxi csúcstalálkozója a vendéglátók kívánságának megfelelően szerényen zajlott le: különösebb hűhó, nagy fogadások és állami bankett nélkül. Ami szimpatikus dolog, csak kár volt annyit beszélni róla.
A „Villám” után
A boszniai fejlemények árnyékában lassan, de biztosan érlelődik a horvátországi „végső megoldás” is. A boszniai horvátok hadserege, a HVO (Hrvatsko Vijece Odbrane – Horvát Védelmi Tanács), a reguláris horvátországi egységek segítségével kilométerről kilométerre igyekszik visszahódítani a szerbek által 1991-ben elfoglalt (vagy megtartott) területeket.
Szlovák abszurd dráma
A szlovákiai belpolitikai életet jól ismerő megfigyelők is eltakarják a szemüket, ha visszapillantanak az elmúlt hét eseményeire: botrány botrányt ért színvonalban alulmúlva minden eddigi skandalumot.
Mint ismeretes, a Vladimír Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és szatelitpártjai parlamenti vizsgálóbizottságot hoztak létre a második Meciar-kabinet tavaly márciusi bukásának „kivizsgálására”.
Felhívás embargóra
Április 30-án, vasárnap, Clinton elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi embargót léptet érvénybe Irán ellen. Egyúttal felszólította szövetségeseit, hogy kövessék az amerikai példát. Clinton azt veti Irán szemére, hogy támogatja a terrorizmust, tömegpusztító fegyverek fejlesztésére törekszik és nem tartja tiszteletben az emberi jogokat.
A felhívás igen mérsékelt lelkesedést váltott ki Amerika szövetségesei körében.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 14 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 16 hét
8 év 16 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét
8 év 19 hét