A fél évszázados Arab Liga
Március 21-én Kairóban összegyűltek az arab államok külügyminiszterei, hogy megünnepeljék az Arab Liga megalakításának ötvenedik évfordulóját. Sok ünnepelnivalójuk nem volt, és evvel a résztvevők is tisztában voltak.
A második fogás
A posztkommunista Jerzy Oleksynek már kormánya megalakulásakor „komoly eredményeket” sikerült felmutatnia: a varsói kabinetnek ugyanis van külügy- (Wladyslaw Bartoszewski) és nemzetvédelmi minisztere (Zbigniew Okonski); sőt Jerzy Stanczyk személyében – hosszú idő után – végre rendőrfőnöke is akadt Lengyelországnak. Az már csak hab lesz a tortán, hogy a hat új, tizenegy régi és három (A. Luczak, M. Borowski, J.
Kísértet járja be
Január közepén már volt szó ebben a rovatban a német zöldek és a CDU között folyó politikai kokettálásról, arról, hogy egy „fekete–zöld” koalíció a – bár távoli – lehetőségek világába került. (Beszélő, január 19.) A téma nem bizonyult tiszavirág-életűnek a német politikában. Bár napirendre kerülése a Bundestag-választások után meglepetésnek számított, valamiképpen mégis a levegőben volt. Hogy ez mennyire így van, egy sikeres beugratás példája is mutatja.
Rossz, aki rosszra gondol
Jelcin múlt heti minszki látogatása során Oroszország és Belorusszia két egyezmény, valamint egy barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés aláírásával alapot teremtett a két ország közötti szorosabb gazdasági, politikai és katonai kapcsolatok számára. Az intimebbé váló orosz–belorusz kapcsolatokban az oroszok a FÁK-on belüli eljövendő integráció modelljét látják, és hasonló együttműködés körvonalazódik Kazahsztánnal is.
Szép kis Duma
Alig hűlt ki a második meggyilkolt orosz Duma-képviselő holtteste, a Zsirinovszkij-párt máris politikai ügyet fabrikált belőle: szerintük bizonyos hatalmi körök akarták így megtorolni a rajtuk esett sérelmet Vlagyimir Volfovics legújabb kirohanásaiért. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint azonban szokványos „üzleti leszámolás” történt: a „liberális demokrata” (Zsirinovszkij-frakció) képviselője egyébként sem karakteres politikai nézeteiről vált ismertté, hanem mert – állítják – ritka nagy vagány volt.
Háború az őserdőben
Mivel a háborúban az első áldozat mindig az igazság, senki sem tudja pontosan, hogy melyik fél kezdte a legújabb – egyelőre alacsony intenzitású – határháborút Peru és Ecuador között. Annyi azonban biztosnak látszik, hogy gyors rendezésre nincs kilátás, mivel ezt nem is akarja senki.
Egy végjáték kezdete
Kritikus határhoz érkezett Varsóban az önmagát újraválasztatni kívánó Lech Walesa és a reformokat szabotáló baloldali kormánykoalíció közötti csaknem három hónapos politikai sakkjátszma.
Az elnök állapota
Az amerikai elnököt az alkotmány kötelezi, hogy évente egyszer beszámoljon a kongresszusnak az Egyesült Államok helyzetéről. A ködbe vesző múltban a „State of The Union Address”-nek, az „unió állapotáról” tartott elnöki beszédnek tényleg ez is volt a funkciója: a végrehajtó hatalom feje számot adott tevékenységéről és annak következményeiről az összegyűlt törvényhozóknak. Mára az alkotmányos valóság megváltozott.
Ki viszi el a balhét?
Miközben a legfrissebb hírek szerint orosz elitalakulatok kis csoportokra oszolva, házról házra haladnak előre Groznij központja felé, a csecsen fél pedig hosszantartó partizánháborúra rendezkedik be, sokan azt mondják: a csecsen–orosz háború a Kremlben fog eldőlni. Kimenetele most már végképp attól függ, Jelcin elnök vagy Gracsov védelmi miniszter nyeri-e meg a kettejük közt dúló csatát.
Spanyolország: a GAL-ügy
Az Antiterrorista Felszabadító Csoportok nevű szervezet (spanyol betűszóval: GAL) először emberrablással hívta fel magára a figyelmet 1983 végén. De ez csak a kezdete volt annak a véres kampánynak, amely összesen 29 halálos és számos sebesült áldozatot követelt a francia Baszkföldön. A GAL célpontja az ETA volt, a baszk szeparatista terrorszervezet, amely már Franco idejében is Dél-Franciaországból szervezte a spanyol állam elleni merényleteit.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét