Skip to main content

Média és politika

Deirdre Kevin: Európa-imázs: hír vagy propaganda?

Európa: képek – hírek – előítéletek


Hogyan befolyásolja és tükrözi a média az európai integrációt és az Európával való azonosulást? Elősegítik vagy akadályozzák ezt a folyamatot az Európáról folyó nemzeti médiaviták? Mi a tétje azoknak a csatáknak, amelyek a nemzeti és európai szándékok, illetve identitásalternatívák között dúlnak? Elő tudják-e segíteni a nemzeti híradások a nyilvánosság politikai és kulturális azonosulását Európával? Hogyan tálalják az egyes országok a különféle problémakörök európaizálódását?

Mogens Schmidt: Sztereotípiák: bővítés és szűkszavúság

Európa: képek – hírek – előítéletek


Létezik-e egyáltalán az, amit úgy emlegetünk, hogy európai nyilvánosság? Szerintem nem, és némiképpen szkeptikus is vagyok a tekintetben, milyen gyorsan teremthető meg. Ha egy pillantást vetünk a páneurópai média megteremtésére irányuló kezdeményezésekre, azt látjuk, hogy mindegyik megbukott, vagy igencsak döcög (The European, L’Européen, és EuroNews). Hogy kissé cinikusan fogalmazzunk: európai nyilvánosság legfeljebb csak a szórakoztatás vagy sport terén van (MTV, Eurosport stb.), de politikai szinten semmiképp.

Martyn A. Bond: Anglia: Elit és populáris nézetek

Európa: képek – hírek – előítéletek


A fogalmak tisztázása mindig hasznos, kiváltképp az olyan ingoványos területen, ahol a politikai és tudományos elemzés találkozik.

Carolyne Sawyer: A média és a kormányzat: a négy sarokkő

Tények – normák – kormányok


A kormányzatról és a közügyekről vallott „cégfilozófiánk” egyszerű és világos: a kormányzati szervnek arra kell törekednie, hogy feladatait nyilvánosan lássa el. A nyitott politika lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy betekintsenek a folyamatokba, s ami még fontosabb, hogy megértsék őket. A folyamat megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a választók ne értelmezzék tévesen a kormányzat szándékait és feladatait. Ha egy kormányzati szerv napi működése nem elég világos a választók számára, az potenciálisan több okot ad gyanakvásra, bizalmatlanságra, sőt elégedetlenségre.

Barbara Trionfi: Nemzetközi normák, nemzeti keretek

Tények – normák – kormányok


A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) tagjai a világ több mint száz országában dolgoznak a sajtószabadság kibontatkoztatása, támogatása és védelme, valamint az újságírói normák tökéletesítése érdekében. Az IPI alapelve az, hogy a szólásszabadság minden demokratikus társadalom alapvető eleme, ám ez számos európai országban még mindig illúzió. Kétségtelen, hogy a kommunista rendszer bukása óta a sajtószabadság jelentős fejlődésen ment keresztül Közép- és Kelet-Európa új demokráciáiban.

Winfried Schulz: A minőségi újságírás: függetlenül, pártatlanul

Tények – normák – kormányok


Három olyan feltétel van, amely elsődlegesen meghatározza az újságírás minőségét és teljesítményét egy szabad, nyílt társadalomban. Először is a források, másodsorban a jogi és politikai rendszer, amely az újságírás szabadságát garantálja, és védelmet nyújt neki, harmadsorban pedig az újságírók közösségében általánosan elfogadott szakmai normák, amelyek mind a mindennapos ténykedéseikben, mind határhelyzetekben szabályozzák viselkedésüket. Az alábbiakban meg fogom mutatni, hogy ez a három feltétel miként függ össze az újságírói munka minőségével.

Roberta Baskin: Tényfeltáró újságírás

Tények – normák – kormányok


Ne terjesszék, de ha nem fizetnének érte, akkor is újra tényfeltáró újságíró szeretnék lenni. Különleges kiváltság olyan történeteket előásni, amelyek sok ember életét befolyásolhatják.

Több mint húsz éve dolgozom ezen a területen. Nem figyelek oda arra, amikor píárosok bombáznak különböző ötletekkel. Nagyvállalatokról szóló tényfeltáró riportjaim nyomán azonban számos fenyegető levelet kaptam vállalati ügyvédektől, akik azt ecsetelték, hogy a sztori miért nem mehet le adásban. A levelek nagy része aztán a főnökeimhez vagy a hírszolgálat elnökéhez kerül.


Martin M. Simecka: Szlovákia: Tíz év múltán

Nemzet – sajtó – piac


Nemrég fölhívott egy férfi, és egykori barátságunkra hivatkozva találkozót kért tőlem. Elhozná egy barátját is, mondta.

Barátja nagymenő számítógépes vállalkozóként mutatkozott be. Noha Vladimir Meciar ex-miniszterelnök kormánya az egyik legfontosabb ügyfelének számított, az illető segítette az akkori ellenzéket is – és mivel ez utóbbi jelenleg kormányon van, ő most kitűnő kapcsolatokkal rendelkezik. Megtudta, hogy újságunk egyik szerkesztője cikket ír az ő múltbéli ügyleteiről.


Snježana Milivojević: Szerbia: elnyomás és izoláció

Nemzet – sajtó – piac


A média fő szerepe az, hogy tájékoztasson a valóságról. De mit is jelent ez valójában? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a média nem csupán megmutatja, hanem létre is hozza a valóságot: imidzset formál, szimbolikusan befolyásolja az emberek észlelését. A szemléletet befolyásolva az emberek cselekedeteinek irányára is hatással lehet a mindennapi életben. A média tehát nem csak reflektál. És ez különösen fontos egy elnyomás alatt lévő és elszigetelt médiakörnyezetben.

Emmy Barouch: Bulgária: Szabadságot, szabadon játszani

Nemzet – sajtó – piac


Két esetet ismertetek elöljáróban, mindkét eset pontosan példázza, mennyire nincs kész válasz a poszttotalitárius Bulgáriában a média és politika viszonyrendszerének legfontosabb kérdéseire: a média vagy a politikai pártok határozzák meg a politikai gondolkodást? Megszületett-e a vélemények szabad piaca” a különböző médiumok közötti verseny létrejöttével? Teret nyertek-e az újságírás „nyugati” normái?

Néhány hónappal ezelőtt, a berlini fal leomlása óta első ízben fordult elő, hogy Bulgáriában törvényen kívül helyeztek egy pártot.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon