Skip to main content

Témáinkhoz

Dénes Gyula [Bába Iván]: Környezetvédelem és politika


Kezdetben vala a Duna Tájvédelmi Egyesület. (Illetve lett volna, ha a politikai vezetés engedélyezi, hogy megalakuljon.) Aztán a Duna Kör – nem kérdezte, hogy megalakulhat-e. Majd megjelentek a Kékek, a Duna Barátai, a Népszavazást Kérők, majd a Hirdetők.

A magyar környezetvédelmi mozgalom jó három évvel ezelőtt békés céllal, optimizmussal és „reformhittel” indult. Az a 40-50 ember, aki aláírta az első „jelenléti ívet”, és ezzel jelezte, hogy hajlandó időt és erőt adni a környezetvédelmi társadalmi munkára, egyáltalán nem gondolt „ellenzékiségre”, rendszerkritikára stb.


Ábel István [Bilecz Endre]: A Dialógus Pécsett


A békejelvény 1982 novemberében nagyjából egyszerre jelent meg az egyetemen, a műszaki főiskolán és a város néhány középiskolájában. A békecsoport magja a JPTE[SZJ] Tanárképző Kar társadalmi problémák kutatásával foglalkozó diákköreiből, illetve a Közgazdasági Kar szakkollégistáiból állt össze. Túlzás nélkül állítható, hogy a független békemozgalom szervezését az egyetem legképzettebb diákjai kezdték el.

A Dialógus pécsi csoportja formálisan 1982.


Sobri József: A magyar nyelvű oktatás helyzete a Vajdaságban


Jugoszlávia az elmúlt négy évtizedben többek között demokratikus nemzetiségpolitikájával tűnt ki a kelet-európai országok lehangoló szürkeségéből. Ez a nemzetiségpolitika nem volt talán minden tekintetben kellően átgondolt és következetes, ennek ellenére bizonyos mértékig követendő példaként állhatott és állt minden demokratikus reformmozgalom előtt, Keleten és Nyugaton egyaránt.

Magyar László [Lengyel László]: Amit naponta követelhetünk


Ellenzékiek és nem ellenzékiek számtalanszor felemelték szavukat az erdélyi, a felvidéki magyarság érdekében. Tiltakozásukra a magyar kormányzat a legjobb esetben azt válaszolja, hogy mindent megtesz, amit csendben elérhet, de ennél többet nem tehet. Valóban nem? Lássuk, mi az, amit a kormány még akkor is megtehet, ha nem akar bújócskázó politikáján változtatni.

Mindenekelőtt kockázat nélkül, politikai presztízsét emelve tehet ajánlatot Romániának és Csehszlovákiának a gazdasági kapcsolatok bővítésére.


Hallgatag Kornél [Hegyi György]: Vallásos pedagógusok állami iskolákban


Az iskolai rendtartás kimondja: a pedagógusoknak a marxista–leninista világnézet szellemében kell nevelniük az ifjúságot. Ugyanakkor mindenki tudja: a bölcsődéktől az egyetemekig minden pedagógusközösségben sok vallásos pedagógus dolgozik. Egy részük titkolja, mások nyíltan vállalják meggyőződésüket, s nem kevesen tartoznak katolikus bázisközösségekhez, kisegyházakhoz.

Átutazó [Barna Imre]: Dánia hű fia


Furcsa emberpárt bámulok a buszon.

A hatvanhármas vagy hatvannégyes év ez, kényszeresen bámuldozó, keserves képzelgő gyerek vagyok, még csak valami bizonytalan ígéret a kamaszkor.

Bámulom ezt az emberpárt: a gubancos, ősz hajú, mégis zavarba ejtően fiús termetű és viseletű, sportszatyros férfit meg a fiatal lányt. Szerelmespár, csókolóznak is; az ősz hajú érthetetlenül hasonlít L. Gy. bácsira[SZJ]. Mintha L. Gy.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon