Skip to main content

(Bori)

(Bori): Vasisten gyermekei

Film


Ilyen csak Amerikában van: amikor minden készen áll a filmhez – forgatókönyv, pénz, stáb, helyszín –, már csak le kell forgatni, választanak hozzá egy rendezőt. Pontosan ez történt Tóth Tamással, a Moszkvában végzett magyar fiatalemberrel, aki vizsgafilmjével, az Őrült és az Angyallal hívta fel magára a figyelmet odaát. Lett neki egy filmje, az első, amiért mindjárt megosztott rendezői díjat kapott a 25. Magyar Filmszemlén.

Valljuk be, sose tudtunk semmit a Szovjetunióról.


(Bori): A pap vége

Film


„Sose fogok én már filmet csinálni. Ha lehetne is, nem merek. Túl sokat hagytam ki. Ez nem olyan, mint a biciklizés, ezt el lehet felejteni. Félek” – vallotta be Evald Schorm a nyolcvanas években. A cseh újhullámosok szétszóratása mindennél világosabbá tette, hogy a filmművészet internacionalitása nem egyéb hangzatos tévedésnél. A kamerától ellökött, külső vagy belső emigrációba kényszerített rendezők nyomorék élőhalottak lettek, s legtöbbjüknek későn jött az évek, évtizedek múltán érkező új lehetőség.

(Bori): Japánok hava

Film


„Evező hangja
verdes a vizen, az éj
dermeszt, a könny hull.”*



Az Ugecu története című filmben van egy jelenet a sűrű köd ülte Biva tóval. Egyszerre megszűnik minden mozgás, eltűnnek a tárgyak, az emberi alakok, csak a szürke köd gomolyog az üres vásznon. Egyetlen hosszú beállításban a mozgókép állóképpé változik át, a film japán fametszetté. Elakad a lélegzetünk.


(Bori): Tokiói történet

Film


Wim Wenders egykorvolt angyaloknak ajánlotta Berlin fölött az ég című filmjét, egy Jaszudzsiró, egy François és egy Andrej nevűnek. Truffaut-t és Tarkovszkijt ismerjük annyira, hogy magunkban a keresztnevükön szólítsuk őket, de ki lehet az a harmadik?

Ozu Jaszudzsiró a háború előtt indult jeles és népes japán rendezőnemzedék tagja, akik közül Kuroszava Akira emelkedett a legmagasabbra, talán azért, mert ő merészkedett legmesszebbre a hagyományoktól, és jutott legközelebb az európai kultúrához és ízléshez.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon