Skip to main content

Bori Erzsébet

Bori Erzsébet: „Gesztus a történelemnek”


Könyvkiadásunk mint porábul éledő főnix röppent föl az idei ünnepen, versek, regények, közirodalom, igazi könyvek, lehet megint olvasni. Az elmúlt három év az újságok, mindenféle zsurnalizmusok ideje volt, kitört a sajtószabadság, ránk tört a szabad sajtó. Könyvek helyett (nagy tisztelet a kivételnek) cikkek válságba került kiadókról, privatizációs feneségekről, fejcserékről, íróink mintha felhagytak volna a szépírással, közszerepeltek, nyilatkoztak és kinyilatkoztattak, állásokat foglaltak. A kiéhezett olvasók pedig berendezkedtek kedvelt klasszikusaik újraolvasására.

Bori Erzsébet: Hová lesz az oxigén?

Michael Mehlmann-nal beszélget Bori Erzsébet


Azt nagyjából tudjuk – hála az amerikai filmeknek –, hogy ki a producer. De a menedzserrel már gondok vannak. Eddig úgy tudtuk, hogy ő az, aki a sztárok ügyeit intézi. De újabban feltűnt egy másik menedzser is, a gazdasági, ő az új kelet-európai idol. Olyan vezetőféle.

Nem a vezetés a lényeg. Minden menedzser jó ismerője valamely területnek, azért ő a felelős, és önálló döntéseket hoz.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon