Skip to main content

Bori Erzsébet

Bori Erzsébet: Kinek a mije?

(A szív bűnei a Pécsi Kamarában)
Színház


Benn vagyunk a vízben. Ülünk a pécsi Kamara medencét formázó nézőterén, föntről hat darab televíziókészülék lóg be látóterünkbe, szemben, a színpadon babaház, osztott terű családi nappali, csupa rózsaszínben, a kő rubinétól az eperfagyi árnyalatig. Itt élnek a Barbie-lányok, az amerikai kisvárosi három nővér: a zöld Lenny (Pásztor Edina), a vörös Meg (Füsti Molnár Éva) és a rózsás Babé (Fábián Anita). Tartozik még hozzájuk egy Öreg Nagyapó (kórházban), egy férj (meglőve), egy ügyvéd (Tóth András), egy unokanővér (Sólyom Katalin) és egypár szerető (Barna Béla Lajos).

Bori Erzsébet: A hősietlen halott


Grunwalsky Ferenc szívós, makacs és szenvedélyes filmrendező. Eltökélten járja a maga útját, nincs az a világi csábítás, aminek kedvéért félrelépne, egy jottányit is engedne az eszményeiből és az elképzeléseiből. Mellesleg ugyanilyen konokul ragaszkodik a hibáihoz is. All round, kevésbé választékosán szólva, mindenes filmcsináló, maga írja, rendezi, fényképezi a munkáit (sőt, elismert operatőrként másokét is). Mindig a dolgok mélyére akar hatolni, a valóságig és tovább, a mindennapi élet és ember látszatai mögé, létünk járatlan, láthatatlan zónájába.

Bori Erzsébet: A néma szemtanú


„Meg kell írnia. Cím: Heidegger Auschwitzban. Az egzisztencializmus és a haláltábor. A megsemmisüléstől való rettegés mint élettartam. Az agónia életformája. Mit jelent a határvonalon tántorogni. Örült sikere lesz.”

Bormester Máté tévedett. A Párhuzamos életrajzok előpremierje után a legtöbben csalódottságról, hiányérzetről beszéltek, bár zavaruk, csalódásuk okát nem tudták megnevezni. Talán azért, mert nem Jeles András, nem a Senkiföldje kudarcáról van szó, hanem mindannyiunkéról, a nyelv, a művészet, az emberi közlés kudarcáról és csődjéről.


Bori Erzsébet: Tandori Live, avagy minden megvan

Színház


Tandori Dezső magyar író, költő, műfordító és -elemző sokáig láthatatlan volt előttünk. Csak jeleket küldött magáról, leginkább írásjeleket. A test, ami igévé lőn. Példátlan munkabírása és jelenvalótlansága aztán vad legendákat teremtett drákói életvezetésről, hajó gyomrában működtetett titkos fordítóirodáról (vö. gályázás), sok különc szokásról. Közszereplőként később sem, de magánemberként már fel-feltűnt, egyre többen találkozhattak vele, látták vagy látni vélték, egy időben akár több helyen is.

Bori Erzsébet: Jelenkor-antológia, avagy a huszadvonal

Könyvek négyszemközt


Harmincöt éves lett pécsi folyóiratunk, a Jelenkor. Nem túl hosszú idő, nem túl kerek szám ez, de jó alkalom a visszatekintésre. Volt egy bő évtized (megvolt az tán kettő is), amikor a Jelenkor számított a legtisztább, legmértékadóbb irodalmi lapnak Magyarországon. Nem terhelte obskúrus múlt, nem tapadtak hozzá rosszul csengő nevek, makulátlan jó híre és a vidéki orgánum relatíve szélárnyékos helyzete együtt teremtett lehetőséget arra, hogy – talán elsőként honi kulturális lapjaink között – a következetes minőségeszmény képviselője legyen.

Bori Erzsébet: A magyar költészet kincsestára

Lator Lászlóval, a sorozat szerkesztőjével Bori Erzsébet beszélgetett
Könyv


Ha jól tudom, ez az első, hogy magyar költészetet szerkeszt, bár nem volt még olyan nyelv, amiből ne válogatott volna antológiát.


Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Noha én hivatásszerűen, egész életemben világirodalom kiadásával foglalkoztam, azért a magyar költészetben is benne élek. Az Unicornis Kiadónál pedig fejükbe vették, hogy szükség van Magyarországon egy olyan sorozatra, amelyikben a klasszikus magyar költészet többé-kevésbé teljesen benne van, és ők ajánlották fel nekem, hogy gondozzam ezt a sorozatot.

Bori Erzsébet: Ikonfürdetés

Könyvek négyszemközt


Mikor Milorad Pavic kötetéért nyúltam, még nem tudtam, hogy darázsfészekbe dugom a kezem. Irodalomtudós, a szerb régiség kutatója és elegáns posztmodern prózák – köztük a nagyszerű Kazár szótár – szerzője, amolyan Umberto Eco-i figura az irodalomban –, ebből baj nem lehet. Annál több élvezet: jelenünk politikai, gazdasági, katonai kalandorságai helyett szellemi kalandokba bocsátkozni, a csupa talány, legenda, sugallat Pavic-novellák szép szövetét, titkait fejtegetni. És akkor jöttek a kazárok.

Bori Erzsébet: „Ha a színház templom, hát igen tisztátalan templom…”

Silviu Pucaretével beszélget Bori Erzsébet


Goldoni ezt a darabot épp annyi idős korában írta, amennyi most maga – negyvenhárom évesen.


Erről nem is tudtam, ez puszta véletlen. Goldoni határozott céllal írta A komédiaszínházat: a komédiajátszásról és egy újfajta színházról akarta ily módon közreadni az elgondolásait. Ám az ő realizmusa mögött mindig szellemek vannak, álmok és mágia – talán szándéka ellenére is. A komédiaszínház is csupa titkos melankólia és nyugtalanság, Velence különös mélabúját érezzük benne.

Ez az előadásban is mindvégig jelen volt.



Bori Erzsébet: Az utolsó utáni mondat

Derek Jarman: Wittgenstein


Van-e mód a mű megítélésekor tekintetbe venni a művész mentségeit, objektív és magántermészetű gondjait? Ha esztétikai alapokra helyezkedünk, akkor a válasz nem: de megállhatunk-e esztétikai alapunkon a halál színe előtt? Derek Jarman 51 éves festő, filmrendező halálos beteg. Tudjuk, tudja rég, de mostanáig nem beszélt róla. Dolgozott. Sorra csinálta filmjeit, egyre jobbakat. Mire egyiket bemutatták, ő már a következőre készült. Mondta, meg fog halni, de ki hinne annak, aki ennyire jelenvaló? Ugyan ki hisz az AIDS-ben?

Bori Erzsébet: Én egy szerzetes vagyok, aki zongorázik


Mi a zazen?

A zazen az a testtartás, amit Buddha gyakorolt, ebből ered az ő tanítása, ez a testtartás Buddha maga. Intellektuálisan elsajátítani, könyvekből megtanulni nem lehet, csak gyakorlással. Megmutatom, figyelj: a térded a földet érinti, a fejed az eget. A két kezednek érintkeznie kell egymással. Tartsd a levegőt mélyen benn, a belégzés nem érdekes, csak a kilégzés – hosszan, lassan, nyugodtan lélegezz ki.

Csak befelé figyelj, a testedre, az érzéseidet, gondolataidat hagyd jönni és menni.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon