Skip to main content

Bori Erzsébet

Bori Erzsébet: A mozi – az más


Maga filmkritikusból, a Filmvilág főszerkesztő-helyetteséből lett vállalati vezető. Nem okoz-e tudathasadást, hogy „hivatásos nézőként” most egy vállalat érdekeit kell képviselnie? Egyáltalán, összeegyeztethetők-e a művészi értékek és a gazdasági követelmények?

Bármilyen meglepő: igen. A túlnyomó részben művészfilmeket forgalmazó Budapest Film teljesen önellátó, nem kapunk költségvetési támogatást a főváros kasszájából. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kapunk máshonnan segítséget.


Bori Erzsébet: A világ így ér véget?

Könyvek négyszemközt


Nagyra vállalkozik Szilágyi Andor legújabb könyvében. Széttört cserepekből, hiányos részleteiből rekonstruálni a „feltételezések szerint a Krisztus előtti kb. második évezredben (!) keletkezett” óriási amforát: a világot, mint az emberi kultúra univerzumát; s láthatóvá tenni, megfejteni az értelmét. E nagyralátó tervnek igazából Borges Homokkönyve vagy egy amfora alakú könyv felelne meg, de ilyen könyvek csak könyvekben léteznek. Szilágyi Andor végül egy virtuális gömb (kvázi amfora) alakú korpuszt választott, olyan könyvet, mely olvasás közben a gömb képzetét kelti.

Bori Erzsébet: Kardos G. „jutalomjátéka”

Könyvek négyszemközt


Van egyszer a hivatásos regényíró, ki a két nagy mű közti holtidőt kitöltendő, vagy egyszerűen a megélhetésért, mást is csinál. És van Kardos G., aki fordítva működik: íróemberként ugyan, de folyamatosan mást csinál, s mintegy az alkalmazott irodalom melléktermékeként, nagy ritkán előáll egy-egy regénnyel. Így volt ez annak idején az Avraham Bogatir hét napjával, s ez történt most is, a könyvhétre megjelent Jutalomjátékkal. A trilógia és a mostani, negyedik regény között tizenöt év telt. Sok idő, ezalatt bőven leírnak egy írót.

Bori Erzsébet: Hollywood gyémánt félkrajcárja

(Szárnyas fejvadász)


A Szárnyas fejvadász tőrülmetszett, echt hollywoodi film. Ezúttal a folytatás – a de kezdetű ellentétes mondat – elmarad, nem lesz visszavétel vagy elegáns paradoxon. Sehol másutt nem tudnak ilyet csinálni, európai rendező még zabolátlan részegségében sem álmodik ekkora látványosságot. Örül, ha be tudja fejezni a filmjét, azt az olcsó kis fekete-fehéret, legyen a címe Túlélők, és örüljön, ha túléli (mifelénk A dolgok állása már csak ilyen – mondta volt Wim Wenders). Persze az álomgyár sem egy leányálom, erről meg Ridley Scott tudna mesélni.

Bori Erzsébet: Utas és napvilág

Könyvek négyszemközt


Ez idő tájt három Oltalmazó ég borul ránk. A mindig sokat és jól, ha úgy adódik, zseniálisan fordító Szilágyi Tibornak köszönhetően olvashatjuk Paul Bowles regényét (a honi könyvterjesztés kifürkészhetetlen útjain juthatunk hozzá – az eredeti ár töredékéért – ponyváról). Koronként máig látható a könyv alapján készült Bertolucci-film a moziban, s otthon is (egy kifürkészhetetlen okból német nyelvű videóváltozat). Az esetek többségében az efféle műtárgyak kívül esnek a kritika érdeklődésén, s ha nem volna a nagy Amerika, mi itt nem is neveznénk tán kultúrának az ilyesmit (v. ö.

Bori Erzsébet: Férjek


Nem ember, nem férfi, nem barát: férj. Ez az esendő, idétlen, röhögni- és szeretnivaló, folyton hatás alatt álló lény, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe: a felesége.

Van még neki elővárosi kertes háza, hivatala (rendelője), csekkfüzete, öltönye, közeli barátai (ott laknak a szomszédban), idejét családi események és nyaralások tagolják, nem történik vele semmi, de jól elvan. És közben másra vágyik.

A Férjekben sem történik semmi, és ami történik, az elmondhatatlanul triviális.




Bori Erzsébet: Cserépfalvi a könyvhéten

Könyvek négyszemközt


Volt egyszer egy kiadó, és van megint. A kettő közti hosszú szünetben sok minden történt velünk, magyar írókkal és olvasókkal, meg is látszik rajtunk. De a Cserépfalvi nem változott, maradt, ami volt, szerény közvetítő a kortárs magyar író és kortárs magyar olvasó között. Sose volt reprezentatív állami (transz)misszós, a mindenkori kurzus választottját aranyfüsttel, szattyánbőrrel borító díszkiadó, hanem kis magáncég szolid üzletmenettel, személyes kapcsolatokkal.

Bori Erzsébet: Búcsú-pillantás

Budapesti szoborpark


Félbe-szeribe hagyott nagyszabású építkezés – a gazda elhalálozott, az építőmunkások higgadtan levonultak, aki tudott, elszegődött máshová. (Nem mindenkinek sikerült: az új ház kevesebb munkáskezet igényel.) Az építtetők – fő- és alvállalkozók, művezetők és személyzetisek – szétszéledtek, ki illegalitásba ment, ki új munkakönyvvel próbál szerencsét.

A Budapesti Búcsú utolsó napján megnyílt a tétényi szoborpark – határidőre, de félig készen, mint egy szocialista nagyberuházás. Az illusztris lakók már beköltöztek, de sok még a hiányzó: egy ismeretlen ávós, a munka névtelen hősei.


Bori Erzsébet: Perújrafelvétel


Az elegáns, csukott autó lebegni látszik a ragyogó fényben, sugarak káprázata a vízen, árnyak játéka az erdei úton, a kocsi álomszerű lassúsággal közeledik, clair-obscur pompája füröszti a benne ülő, finom gyapjúholmiba öltözött, gyönyörű fiatalurakat és a kocsi padlóján a halott kisfiú alvadt vértől csomós haját.

Tom Kalin szép filmje szenzációs bűnesetre épül: 1924-ben két fiatalember elrabolt és megölt egy kisfiút.


Bori Erzsébet: Az ezeregy plusz egyedik mese

Könyvek négyszemközt


Fel van találva végre a használható (ha nem is bombabiztos) módszer, amely a világlapok címoldalára röpíti az íróembert, és nagyobb ismertséget hoz neki, mint egy összevont Nobel–Oscar–Lenin-díj: olyan sátáni verseket kell írni, hogy vérdíjat tűzzenek ki a fejére. Copyright Salman Rushdie, indiai származású, urdu anyanyelvű, angolul író szerző, mellesleg brit alattvaló. Két jó regénye olvasható magyarul (Az éjfél gyermekei, Szégyen), de nálunk is a harmadik, az olvashatatlan tette híressé. Különben az írás kezd életveszélyes szakma lenni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon