Skip to main content

Deczki Sarolta

Deczki Sarolta: A homo aestheticus és a homo pardonicus

(Bíró-Balogh Tamás: Mint aki a sínek közé esett: Kosztolányi Dezső életrajzához. Budapest, Equinter – Műút könyvek, 2014, 190 oldal, 2800 Ft)

Kosztolányi Dezső ázsiója sokat emelkedett az elmúlt években. Költői munkásságát ugyan most nem jegyzik olyan magasan, mint a prózaíróit, de kétségtelen, hogy megkülönböztetett figyelemben van része az irodalomtörténészek részéről – elég, ha csak életművének most folyamatban levő kritikai kiadására gondolunk. Ami bizony nagy munka, és a honi viszonyok között már az is nagy szó, hogy került rá pénz, paripa, fegyver – nem sok írói, költői életmű részesül hasonló megtiszteltetésben.

Deczki Sarolta: Mint a kondenz­csík

Kemény István: A királynál című kötetéről

Kemény István új kötetét az utóbbi évek egyik legszebb könyvborítója ékíti. Albrecht Altdorfer festménye látható a fedélen, a Nagy Sándor csatája. A kép 1529-ben keletkezett, három évvel a mohácsi vész után, de ez itt most nem fontos (vagy legalábbis nem itt fontos). A mindössze másfél négyzetméteres kép az i. e. 333-ban lejátszódott isszoszi csatát ábrázolja, amikor is a makedón király megsemmisítő csapást mért Dareioszra, és ami után beköszöntött a hellenizmus korszaka1.

Deczki Sarolta: „Kelet-Európa Alsó, feltételes megállóhely”1

Az Édes hazám című közéleti versgyűjteményről, valamint Parti Nagy Lajos Fülkefor és vidéke című kötetéről

Jó lenne örülni neki, hogy irodalmunkban az utóbbi időkben szemlátomást megszaporodtak a köz ügyeivel foglalkozó írások. Jó lenne, de szívesen lemondanék erről az örömről, ha nem lenne apropója ezeknek a szövegeknek. Ha nem kéne nekik megszületniük. Én lemondanék Parti Nagy Lajos Magyar meséiről, lemondanék Erdős Virág közéleti verseiről, s lemondanék Kemény István Nyakkendőjéről (hogy csak találomra emeljek ki pár közismertebb szöveget). Túl nagy áruk van ezeknek a verseknek, illetve publicisztikáknak. Persze, erről nem ők tehetnek. Talán még nagyobb ára lenne ennek az egész őrületnek, ha ezek a szövegek nem lennének. Elvégre terápiás célokat is szolgálnak, olvasó és író számára egyaránt. Mi is lenne velünk a heti Magyar mesék nélkül!

Deczki Sarolta: Meseország

Mosonyi Aliz: Magyarmesék című kötetéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Deczki Sarolta: Egy tisztes­ség­te­len elbeszélő történetei

Tóth Krisztina Pixel című köte­téről

Harminc történet és harminc testrész. Ahogyan egy kritikus már kiemelte (Károlyi Csaba: Harminc kicsi testrész. ÉS, LV. évf. 28. szám, 2011. július 15.), úgy áll össze a kötet a harminc rövid prózából (címe szerint mindegyik valamelyik testrész története), ahogyan az emberi test az egyes testrészekből. A test egyes tagjai nincsenek feltétlenül szoros kapcsolatban egymással – példának okáért a hátunk és a lábunk nagyujja vagy akár az orrunk egészen különböző funkciót látnak el –, de az egész normális test úgy áll össze, hogy van benne csont is meg vér is meg máj, meg van kar stb., egészen a legparányibb alkotóelemekig. Vagyis maga a test is egy titokzatos és bonyolult kozmosz, melynek működése nagyon finom és összehangolt munkát igényel az egyes testrészektől.

Deczki Sarolta: Így gondozd a gyomrodat!

Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Deczki Sarolta: Szól a fűmuzsika

Darvasi László Virágzabálók című regényéről

Darvasi Lászlónak a tavalyi könyvhétre megjelent nagyregénye szemlátomást megosztotta a kritikusokat. Ennyi idő elteltével már nagyjából kirajzolódnak azok a törések a recepcióban, melyek elválasztják egymástól azokat, akiknek tetszett a regény, azoktól, akiknek nem.

Deczki Sarolta: Ifjúsági regény

Kemény István: Kedves Ismeretlen

Bizonyos vonatkozásokban talán megvilágító erejű lehet Kemény István regényét az életmű egészében elhelyezni, és arra figyelni, milyen párbeszéd jön létre nemcsak a különböző műfajok és műnemek, hanem az egymásból alakuló alkotói fázisok között is. Az eddig megjelent kritikák azonban már elvégezték ezt a feladatot, s feltették azokat a kérdéseket a könyvnek, melyeket ilyenkor illik, úgyhogy ezeket én most megspórolnám magamnak. Annál is inkább, mert a cím szellemében az tűnt számomra a legizgalmasabb megközelítési módnak, ha figyelmen kívül hagyom a regény előéletét, és – kedves vagy nem kedves – ismeretlenként kezelem.

Deczki Sarolta: Forgolódó mintázatok

Angyalosi Gergely: A minta fordul egyet

„Senki nem ért semmit.”
(Henry James)

Úgy tűnik, nemcsak engem foglalkoztat a kérdés, hogy mivégre adnak ki emberek kötetet máshol már amúgy megjelent írásaikból, újra meg újra felmerül a mivégre, mikor alkalmi írások egybeszerkesztésével találkozunk. Hogy a közepébe csapjunk: Angyalosi Gergely is hasonló kérdéseken tűnődik legutóbbi könyvének egyik írásában, melyben kritikustársa, Dérczy Péter kötetét méltatja. Azon, hogy a szerénység jele-e hagyni, hogy az írások a feledésbe merüljenek azokkal a folyóiratokkal együtt, melyekben megjelentek, vagy éppen miért érdemes őket „természetes közegükből” kiragadva „mesterségesen” is életben tartani?

Deczki Sarolta: Huzatos helyek

Vajda Mihály Szókratészi huzatban című könyvéről

A cikk a Beszélő friss számában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon