Skip to main content

Dobrovits Mihály

Dobrovits Mihály: Vérengzés Pekingben

Külföldön


1989 tavaszán, kora nyarán forrongott a világ. Az, hogy a távoli Pekingben ülősztrájkot folytat néhány százezer diák, belesimult az akkor még megdönthetetlen realitásnak látszó szocialista világrendszer mindennapjaiba. Csodálkozni legfeljebb a tömegek nagyságán lehetett: kétszázezer tüntető hatalmas tömeg egy tízmilliós országban, de törpe kisebbség egymilliárdos lakosságon belül.

Dobrovits Mihály: Egy szerencsétlen kudarc anatómiája

A legrövidebb ideig sem működő magyar kormányszóvivő története fájdalmasan jelzi a legújabb kori magyar elit viselkedési zavarait. Demcsák Zsuzsa ugyanis semmi mást nem tett, csak korának gyermekeként viselkedett. Blogot írt, s abban a műfaj által elvárt őszinteséggel részletezte, mit is gondol a helyes gyermeknevelésről. S ebből kerekedett a vihar, amely végül maga alá temette meg sem kezdődött kormányszóvivői karrierjét.

Dobrovits Mihály: A puha hatalom

Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ EU-parlamenti képviselőjével Dobrovits Mihály beszélgetett

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon