Skip to main content

Fertő Imre

Fertő Imre: Családi gazdaságok vagy ipari farmok?


Változások a mezőgazdaságban

Az elmúlt években felerősödtek az Egyesült Államokban azok a hangok, amelyek az amerikai mezőgazdaság drámai átalakulásáról beszéltek. Ez az álláspont röviden úgy összegezhető, hogy a mindinkább iparosodottá váló mezőgazdaságból egyre jobban kiszorulnak a családi gazdaságok, az egykor romlatlan vidéki táj ipari parkok tömegévé torzul. A hajdan az amerikai társadalom gerincét adó farmereket pedig mezőgazdasági bérmunkások váltják fel.


Fertő Imre: Kolbászból font kerítés?

A Közös Agrárpolitika hatásai


A Közös Agrárpolitikát (CAP) számos sztereotípia terheli idehaza mind a laikus, mind a szakmai közvéleményben: az agrár-érdekképviseletek gyakran azt a képet sugallják, hogy Nyugat-Európában még a kerítést is kolbászból fonják a farmerek számára, ugyanakkor a tévénéző leginkább csak azt látja, hogy nyugat-európai farmerek már megint tiltakoznak az épp aktuális reformkísérletek ellen. Jóval kevesebb szó esik arról, hogyan működik a Közös Agrárpolitika, hogyan érvényesülnek hatásai, és egyáltalán, megvalósultak-e eredeti céljai negyven évvel megalapítása után.

Fertő Imre: Az agrárium különössége


Az agráriumnak a gazdaság más szektoraihoz viszonyított különlegessége régóta fő hivatkozási alapnak számít a fejlett országok többségében, így az Európai Unióban is, a kiterjedt állami beavatkozások igazolására. A mezőgazdaság kivételezettségének vagy speciális kezelésének ideája a fejlett országokban két pilléren nyugszik (Skogstad 1998). Egyrészt a mezőgazdasági termelők speciális érdekei és igényei indokolják az állami szerepvállalást. Miből származhatnak ezek a „szükségletek”?

Fertő Imre: Létezik-e liberális agrárpolitika?


Az elmúlt években gyakran tapasztalhattuk, hogy a hazai politikai vitákban használt fogalmak elveszítik eredeti értelmüket, sőt gyakran szitokszavakká, megbélyegző kategóriákká válnak. Az agrárius körökben (akárcsak más társadalmi csoportokban) a „liberális” szó, eufemisztikusan fogalmazva, nem tartozik a legnépszerűbb kifejezések közé. Ugyanakkor az értelmiség jobb híján liberálisnak nevezhető csoportjai is kellő ellenszenvvel viseltetnek a különféle mezőgazdasági érdekképviseletek gyakran nagy hanggal előadott támogatási követeléseivel szemben.

Fertő Imre: Vita a földtulajdonról


A földtulajdon ügye a kárpótlás után hosszabb időre lekerült a hazai politikai közélet napirendjéről, legalábbis így tűnt a laikus és a naiv szakmai közvélemény számára is. Azonban a kormány tervezett földtörvény-módosítása ez év tavaszán újra felélesztette a földtulajdonról szóló indulatos vitákat. Az agrárpolitikai diskurzusokat, különösen a földkérdéssel kapcsolatosakat, döntően mindig is az érzelmek és a politikai értékek határozták meg.

Fertő Imre: Agrárideológiák Amerikában


Az agrárkérdések kapcsán hagyományosan két különböző, többnyire egymással szöges ellentétben lévő álláspontot lehet megkülönböztetni. Az egyik véleményt az amerikai agrárpolitikai irodalom agrárius fundamentalizmusnak, illetve farm romanticizmusnak, a másik nézetrendszert pedig demokratikus kapitalizmusnak hívja (lásd például Tweeten 1989). A nézetkülönbségek hátterében álló eltérő értékek azonban a valóságban nem válnak el mereven egymástól az egyes emberekben.

Fertő Imre: Lehet-e az agrárpolitikáról értelmesen beszélni?


„Az agrárpolitikáról vitatkozva az emberek gyakran elfelejtik, hogy a farm és a probléma két külön szó” (Brian D. Wright)

A kiskőrösi gazdák tüntetése nyomán ismét a figyelem középpontjába került egy rövid időre a mezőgazdaság helyzete. A nyolcvanas évek közepe óta az állampolgárok többsége már hozzászokhatott, hogy a mezőgazdaságban mindig bajok vannak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon