Fokasz Nikosz

Fokasz Nikosz: Másként-Európa

Görögország


Elég nevetséges ugyan nagy erőfeszítések árán oda igyekezni, ahol éppen vagyunk, legyünk mégis jóhiszeműek. Egy elcsépelt jelszó is kifejezheti abbéli elhatározásunkat, hogy csatlakozni kívánunk az európai intézményrendszerhez, s ezen belül is mindenekelőtt az Európai Unióhoz. Csakhogy ezt nálunk automatikusan a Nyugathoz való közeledésként, még inkább hasonulásként szokás értelmezni, holott az EU regionálisan ennél mindig sokkal változatosabb volt.

Fokasz Nikosz: Fejcsere

Görögország


A görög belpolitikát már több évtizede három élő kövülete határozza meg: a 87 éves Konsztantinosz Karamanlisz, aki 1935 óta képviselő, többszörös miniszterelnök, jelenleg köztársasági elnök; a 76 éves Konsztantinosz Micotakisz, aki 1946-ban lett képviselő, majd miniszterelnök, most pedig utódja, Papandreu „közbenjárására” a vádlottak padjára került; végül Andreasz Papandreu, aki egyébként közülük a legfiatalabb, pedig már ő is 75 éves, a nyolcvanas években már nyolc évig volt kormányfő, s most megint miniszterelnök.

Bashkim Shehu, Fokasz Nikosz: Ördögi kör / Újabb front?

Görög–albán hidegháború


Ördögi kör

A görög–albán hidegháború nem új keletű, és átfogóbb okai vannak, mint a kisebbségi kérdés. A két ország a második világháború után csak 1971-ben, a katonai junta idején létesített diplomáciai kapcsolatokat: addig Görögország úgy tekintette, hogy 1940 óta, amikor az ekkor a fasiszta birodalom részét képező Albánia területéről Olaszország megtámadta, folyamatosan hadban állt északi szomszédjával.


Fokasz Nikosz: Győztek a szocialisták – vesztett a baloldal

Görög választások


A választásokat ráadásul nem is annyira ők nyerték meg, mint inkább az 1990 tavasza óta kormányzó konzervatívok, a Konstantinosz Micotakisz vezette Új Demokrácia vesztette el, már ha legutóbbi országlásuk egyáltalán kormányzásnak volt nevezhető. Ugyanis a maastrichti feltételeknek már csak részleges teljesítése is igen szigorú takarékossági intézkedéseket követelt az EGK „fekete bárányának” számító Görögországtól, ami már önmagában is elég volt ahhoz, hogy a kormány szinte valamennyi társadalmi csoportot magára haragítsa.