Skip to main content

Halasi Zoltán

Halasi Zoltán: „A szállékony alkatommal”

Várady Szabolcs költővel Halasi Zoltán beszélget


A hatvanadik születésnapod alkalmából föltettem neked néhány kérdést a Magyar Narancsban, de sok mindenről szeretnélek még kifaggatni, amire ott a terjedelmi korlátok miatt nem nyílt lehetőség. Kezdjük a gyerekkornál. Volt-e olyan személy kisgyerekkorodban, aki lenyűgözött, olyannyira, hogy személyiséged részévé is lett?

Hát, hogy mi lesz az ember személyiségének a részévé, azt nagyon nehéz megmondani. Apámtól biztos sok mindent örököltem, némi hedonista hajlandóságot például, de igazán meghitt kapcsolat nem alakult ki köztünk.


Halasi Zoltán: Fehér árnyék


„A boldogság nagyobb a szenvedésnél.”
Robert Walser

1956 karácsonyán egy svájci tanya közelében két parasztgyerek egy öregember holttestére bukkant. A halott hanyatt feküdt a hóban. A fej enyhén félrebillent, a száj tátva, mintha csak a friss téli levegőt szívná be. Két méterre tőle hevert a kalapja. Zakója belső zsebéből karácsonyi üdvözlőlapok kerültek elő, valamint néhány nyugta bizonyos írói honoráriumokról. A Rosenberg nevű hegy egyik mellékcsúcsáról ereszkedett alá a völgybe.



Halasi Zoltán, Johann Peter Hebel: Ország, hír, vivés


Johann Peter Hebel négy kalendáriumtörténete elé


Mikor a neves tübingeni kiadó, Cotta ki akarta vinni a szélesebb piacra Hebel összegyűjtött kalendáriumtörténeteit, A német Házibarát kincsesládikója címet ajánlotta. Hebel igen erélyesen eltanácsolta ettől; végül megalkudtak a rajnai Házibarátban.

Halasi Zoltán: Az adóellenőr


régóta gondolkozom rajta
benzinnel mosott pirítóst evett
szűkszavú volt de haragtartó fajta
sohasem hazudott sohasem lopott
    és úgy viselte télen-nyáron át
    merev mohazöld örökballonát
    mint egy mozgó hirdetőoszlopot

nem köpködött nem kapkodott soha
ment betartatni a törvényeket
kisiparosok kicsi mumusa
mindegyik tudta mely égtájra küldje
    ha megvillant a műhely vagy a bolt
    nyikorgó ajtajában kajla hold
    az adóel














Halasi Zoltán: Hoffmann-legendárium


Mottó: Hogyan hangzik a KAUFHOF áruházlánc idei reklámszlogene? – „Kauf’ Hoffmann!”

Goethe kábítószerezett. Nem nagy ügy. Fiatalkorában Goethe mindent kipróbált. Mikor eljutott a harmadik mennyországba, a lépcsőn lefelé szembejött vele Hoffmann. Két szeráf lebegett a feje fölött. A hiú Goethét annyira megviselte az eset, hogy húsz évre kiment a fejéből a Faust. Pedig Hoffmann akkor még csak útban volt a földre. 1776-ot írtak. Goethe azonban, mint mondják, sok mindent előre látott.




Hoffmann úszóhártyával született.





Halasi Zoltán: Mutáló Erosz

Vas, Canetti és Gombrowicz kamaszkori erotikája


Költészet és szerelem Vas önéletírásában hol összefogózva, hol egymást elengedve, de mindig párban siklanak, hasonlatosan a jégtáncosokhoz. E páros mozgás szereplőiről, koreográfiájáról a szerző a legbehatóbb részletességgel tájékoztatja az olvasót. A kisgyerek majd kiskamasz az Ezeregyéjszaka és Jókai világából merít anyagot erotikus fantáziáihoz. Az első érintések emléke a későbbi választásokban is meghatározó lesz.

Halasi Zoltán: A sárkány nyelve

Az Igazgyöngy Iskola kiállításának egyik megnyitó szövege

Egy énekes, akinek nincs hangja, egy táncos, aki csetlik-botlik. Apám nem volt éppen a szavak embere, mégis ő tartott szóval mindenkit. Hogy ez baj lett volna? A legkevésbé sem. Mint a nagy mesélők általában, ő is ülve mesélt, saját foteljében, mely a nappaliban állt. A nappali egyszersmind háló- és tévészoba is volt, és a fotel is többfunkciós: olvasó-, étkező, tévé- és alvófotelként egyaránt szolgált. Mese közben a fotel folyton dülöngélt.<--break->

Halasi Zoltán: Lenke-versek

Ebben a sorozatunkban arra kértük Kedves Szerzőinket, hogy Szilágyi Lenke egy-egy képére komponáljanak szöveget.

A cikk a Beszélő nyomtatott kiadásában olvasható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon