Skip to main content

[Haraszti Miklós]

[Haraszti Miklós]: Állóképek a második nyilvánosságról


Magyar Füzetek 1–8.
A Magyar Füzetek könyvei 1.

1978 óta nyolc vastag füzetet és két könyvet jelentetett meg ez a párizsi kiadó. Az MF az egyetlen fórum, ahol rendszeresen nyomdafestékre lelhetett a Magyarországon írt, de itthon kiadhatatlan politikai publicisztika. Cikkeket, interjúkat, esszéket: mintegy ötven itthon élő szerzőt publikált eddig az MF, névvel vagy álnévvel.

A „kiadót” valójában Kende Péter párizsi közgazdásznak, az 1956-os Értelmiségi Forradalmi Bizottság tagjának fáradságos szerkesztői munkája élteti.





[Haraszti Miklós]: Thompson, Faber és Kaldor Budapesten


1982 őszén az európai békemozgalmak négy jelentős szervezője látogatott el Budapestre azzal a céllal, hogy társadalmi kapcsolatokat építsenek ki. Wim Bartelsszal, a holland Egyházközi Béketanács külügyi titkárával interjút készítettünk (lásd: Beszélő-beszélgetés). Az alábbiakban beszámolunk Edward P. Thompson, Mary Kaldor és Mient Jan Faber látogatásáról.

Thompson a londoni székhelyű European Nuclear Disarmament – Európai Nukleáris Leszerelés – szervezet alapító tagja. Az újonnan alakult nem hivatalos békecsoportok egyike, a Dialógus a Békéért hívta meg Magyarországra.


[Haraszti Miklós]: Nyugtalanság a katolikus egyházban


Előző számunkban ismertettük Kovács László budapesti káplán felfüggesztésének történetét, Lékai László beszédét a katolikus pacifisták ellen, s részleteket közöltünk katolikusok tiltakozó leveleiből.

Azóta két nevezetes esemény történt. A püspökkari konferencia – Lékai bíboros sürgetésére – határozatot fogadott el a piarista Bulányi György tanai ellen, melyeket pedig korábban a Vatikán az egyház tanításán belül elhelyezkedő „prófétikus” megnyilatkozásoknak ismert el.


[Haraszti Miklós]: Felhívás a Gdanski Megállapodás második születésnapján

Elhangzott volna a budapesti Bem-szobornál, 1982. augusztus 30-án


Baráti érzéssel azok iránt, akik ezekben a napokban a Szolidaritás felhívására válaszolva Lengyelországban ünneplik a szakszervezet születésnapját, mi is nyilvánosan emlékezünk meg az évfordulóról.

Két évvel ezelőtt Gdanskban társadalmi szerződést kötött a sztrájkoló munkások küldöttsége és a lengyel kormány. Megszületett a remény, hogy Kelet-Európában megegyezéses módon mehet végbe a demokratikus átalakulás, amely másfél évszázada közös törekvése az itt élő népeknek.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon