Skip to main content

Harcos Bálint

Harcos Bálint: Harcos Bálint (1976. máj. 7 –), Berzsenyi Dániel (1776. máj. 7 –)

Költői variációk


Különös szerencsének tűnhet, hogy napra B. D. után születtem,
És most felkértek, hogy írjak versére egy verset, ezt-azt, amit bírok.
Köszönjem-e a véletlennek, a véltnek, nem tudom,
Itt újra csak magyarázkodnom kellene.

Így kérdés persze: ősöm-e ő? Annyi idő telt el azóta, hogy -
Meg aztán nem hiszek ebben, hogy ő az enyém is.
Születéseink ilyetén egyezése csekély
Lehetőség a találkozásra. Nem több.

Nem kevesebb.










Harcos Bálint: Anyácskám mégiscsak


                            Anyácskám mégiscsak az, ami.
Jelen volt ott, hogy „legyek”. Jelen volt Annál, hogy.
Anyánál ez érthető. Mégiscsak. De Ő ott van a
sajátjánál is, ott, hogy „legyen”. Belehátrál az időbe
Magához, hogy gyerekké legyen. Mégiscsak az, aki.

Jelen volt ott, hogy legyek, én, a gyerek. És én
ugyanúgy, írom Őt, hogy legyen. Hogy ez legyen. És
ugyanúgy, visszahátrálok Hozzá, hogy megmentsem.








Harcos Bálint: „Ha mások elhagyának is, ne hagyj el”

Idézőjelben


Mihez szól A’ Magánossághoz címe? Mi a magány maga? A magány az, ha csak a maga van. Rajta kívül nincs más. Így megszólítható, kimondható-e a magányosság? Ebben a címben az a rejtélyes, hogy ott a magányos a szavával magához tart, a magányosságához. A magányos szóval tarthatja magát magához. A magányos szóval tarthatja magát, ha a szó ő maga. De ha a magányos a szóval épp magányosságához, egyedüllétéhez tart, akkor ott a magányossága egyedül van a magához tartásával. Egyedül van-e a magányos?

„Áldott Magánosság, jövel!


Harcos Bálint: Nagy orosz medve cammog

Kaptam két jegyet a Moszkovszkij Goszudarsztvennij Szimfonicseszkij Orkesztr koncertjére. November 6-ára. Híresen vízkék szemű barátom sürgönyözött, hogy jöjjek, ez nagy szám lesz, van két jegye a Művészetek Palotájába, és még csak állnom se kell. A Nagy Októberi Szoc. Forradalom előestjén Szofja Kalavszkaja hercegnővel – magam mint Valentyin Petrovics Borec – felültünk a 2-es villamosra, átvágtunk egy gazos mezőn, és felültünk a 2. emeleti Pódiumerkélyre.

Harcos Bálint: Gettó-kör

Részlet egy készülő könyvből

Harcos Bálint: Tornácsöprés Alaszkában

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon