Skip to main content

Havas Fanny

Havas Fanny: 900 perc vers

József Attiláról beszélget Galkó Balázzsal és Jordán Tamással Havas Fanny


Beszélő: Január elsejétől április 11-éig a Bartók rádióban mindennap József Attila-versek hangzanak el. Este 10 óra körül 10–12 percben.

Galkó Balázs: Ez egyébként pontosan 100 nap József Attila születésnapjáig. Száz részben elhangzik József Attila minden verse, hatszázvalahány vers. Április 11-én pedig az egész anyagot leadja a Bartók rádió, csak hírek lesznek közben.

Ez kinek az ötlete volt?

Az enyém.






Havas Fanny: „Búcsúzzanak egyelőre csak az urak…”

Koncz Zsuzsával beszélget Havas Fanny


A koncerted plakátján három finom X. Ez mit jelent?

Az a Ki mit tud, amin először nagy nyilvánosság előtt megjelentem Gergely Ági osztálytársnőm és barátnőm oldalán, hát az bizony ’62-ben volt, idestova három évtizede. Ez pedig elég kerek évforduló ahhoz, hogy együtt megüljük, és egy nagy zenélést csapjunk.

Hogy válogattad össze a dalokat? Milyen szempontok szerint?

Lesznek egészen régiek is, a kezdetektől egészen 1992-ig.






Havas Fanny: Ebben az egyetlen életben

Losonczy Annával beszélget Havas Fanny


Amikor együtt jártunk egyetemre – a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején –, te francia és spanyol nyelvet tanultál szenvedélyesen. Azt lehetett tudni, hogy nem lesz belőled szobatudós. Nyugtalan lélek voltál. De hogy ekkora fordulatot teszel majd, arra nem gondoltam.

Három élmény – nem közvetlen élmények, hanem három könyv elolvasása hatott döntően rám.


Havas Fanny: Egy valódi mester

Beszélgetés Maurer Dórával



Havas Fanny: Újra a Korczakról


Méltatlan Andrzej Wajdához, méltatlan filmjéhez, annak témájához – a zsidó doktor és árvaháza Treblinkában végződő tragédiájához – és méltatlan szabadságunkhoz, a demokráciához, hogy a Korczakot csupán egyetlenegyszer, s akkor is szinte észrevétlenül vetítették nyilvános moziban, s egyszer a Lengyel Kultúrában (szinkrontolmáccsal).

Nemcsak arról van szó, hogy megint elsikkad egy érték, hanem arról is, hogy megint elmulasztunk egy olyan alkalmat, amely tálcán kínálja a zsidókérdés számos aspektusának, neuralgikus pontjának nyugodt tisztázását a művészi ábrázolásával kapc


Havas Fanny: A hallgatás megeszi a lelket


Szendi Gábor 36 éves. Éppannyi idős, mint édesapja volt 1958-ban, kivégzésekor. Ez a majdhogynem mágikus mozzanat hatja át a pillanatot, amikor átveszi Szendi Dezső alezredes posztumusz vezérőrnagyi kinevezését Göncz Árpád ideiglenes államelnöktől, Antall József miniszterelnök, Für Lajos honvédelmi miniszter, valamint Vásárhelyi Miklós, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága elnöke jelenlétében, a Parlament Kupolacsarnokában, 1990.

Havas Fanny: Orfeo, Stúdió „K” és a közeg


Ami azt illeti, elég hamar, már másfél évi működés után lecsaptak rájuk: az Orfeo Bábegyüttesre meg az Orfeo Stúdióra. Volt is miért. A két fő hangadó, Malgot István, a bábosok vezetője, az Orfeo alapító tagja és Fodor Tamás, a Stúdió vezetője már korábban – még egymástól függetlenül – is elkövettek ezt-azt. Fodor például nem átallt Haraszti-, Dalos-, Pass Lajos-, Halmos Ferenc-verseket szavalni második előadóestjén, 1971-ben. Csupa politikailag megbízhatatlan, a ’68-as baloldali diákmozgalmakkal, a maoizmussal rokonszenvező fiatal költő felforgató, szocializmusellenes verseit.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon