Skip to main content

Jevgenyij Popov

Jevgenyij Popov: A legfőbb orr

Oroszország


Uramjézus – már megint!

Jevgenyij Popov:


„Mozart: De a gonosztett és a géniusz –
           E két sajátság össze sohse fért.
Salieri:   Úgy gondolod? (Mérget önt poharába.)
(Puskin:


 Mozart és Salieri)


Tegyük csak idézőjelbe a két kulcsszót – „zsenialitás” és „gonoszság”.

Nem tudom, hogy kicsoda vagy micsoda a zseni. Vizsgálhatom irodalomtörténeti vagy történelmi szempontok szerint – nem oszlik a sötétség e homályos kérdés körül.



Jevgenyij Popov: Normális emberek


Nemrég úgy adódott, hogy beugrottam a rendőrségre, vagyis – ahogy már-már becézően mondani szokás – a „zsarukhoz”, akiknél alighanem zsenge huligánkoromban jártam utoljára. Így esett a dolog. Sürgősen telefonálnom kellett volna valamelyik nyilvános telefonállomásról, márpedig mostanság Moszkvában a nyilvános állomásokról csak speciális műanyag tantuszokkal lehet telefonálni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon