Jevgenyij Popov

„Mozart: De a gonosztett és a géniusz –
           E két sajátság össze sohse fért.
Salieri:   Úgy gondolod? (Mérget önt poharába.)
(Puskin:


Mozart és Salieri)


Tegyük csak idézőjelbe a két kulcsszót – „zsenialitás” és „gonoszság”.

Nem tudom, hogy kicsoda vagy micsoda a zseni. Vizsgálhatom irodalomtörténeti vagy történelmi szempontok szerint – nem oszlik a sötétség e homályos kérdés körül. Hiszen ha Nagy Sándort vagy Bonaparte Napóleont zseninek tekintjük, miért is ne mondhatnánk ugyanezt Sztálinról vagy Hitlerről is? Viszolyogtató ez a logika, de logika; úgyhogy én, aki nem állhatom se a vörösöket, se a barnákat, a magam részéről inkább nem tekintem zseninek sem N. Sándort, sem B. Napóleont.

Az írókkal sem egyszerűbb a helyzet. Vegyük axiómának: Shakespeare zseni. Csakhogy Lev Tolsztoj szerint egyáltalán nem volt az. És ami azt illeti, Tolsztoj zsenialitása is kétségbe vonható, ha a zsenialitás egyszersmind harmóniát is jelent; késői korszakának vallási-filozófiai nézetei semmiképp sincsenek összhangban vitathatatlanul zseniális prózájával. Albert Einsteinnel csak azért nem példálózok, mert egyáltalán nem értek a fizikához, és nem tudom, hogy Hiroshima lehet-e érv ebben a vitában.

Talán ha bármely, a Földön élő vagy valaha élt embert zseninek tekintek… Hisz minden ember egyszeri, megismételhetetlen, és a másiktól mindenképpen különböző – ha csak a kopaszságában vagy a szeme vágásában is. A „zseni” fogalma nem más hát, mint idő és tér feltételes szimbóluma, tehát vagy absztrakt persona, vagy egy bizonyos társadalmi megegyezés tárgya.

És ugyanígy a „gonoszság”: mi is tekintendő voltaképpen „gonoszságnak”? Hol a küszöb, amelyen túl a fegyelmezetlenség, az erkölcstelenség, a düh, az erőszak már rászolgál e hangzatos titulusra? Oroszországban a gonosztevő: a gyilkos, a liliomtipró, a „fenevad”. De gonosztevőnek és gyilkosnak tekintendő-e Marx és Lenin? Szerintem kétségtelenül, bár ők nem kézzel vagy Kalasnyikovokkal öltek, hanem „zseniális” fejükben termett eszméikkel. Ölni a háborúban – ez gonosztett? Hát nem. Csak azt nem lehet tudni, hogy miért nem. Gonosztett az állatok megölése? És a növények pusztítása? Általában: beavatkozni a természetbe, ez gonosztett? Kérdések és a válaszok zűrzavara… Túl sokféle lehet a válasz… A fogalom itt is elmosódott, és csak az a bizonyos társadalmi megegyezés szabályozza: miért tekintjük Hasfelmetsző Jacket gonosztevőnek, a katonát pedig, aki a háborúban puszta kézzel öldököl – bátor hősnek. „Zsenialitásról” és „gonoszságról” szólva absztrakt mennyiségekkel operálunk, ugyanolyanokkal, mint az Isten és az ördög. De egy pravoszláv keresztény számára (én is annak tekintem magamat) Isten is, ördög is létező, sőt (őrült századunkban) elég jól „kijönnek” egymással. Ugyanúgy összefér „zsenialitás” és „gonoszság” is egymással, tökéletesen. Erről Puskin Mozartja már nem szerezhetett tudomást. Hangsúlyozom, Puskin Mozartja, mert az ő története – az irigy Salieri mérgével – csupán egy változata a realitásnak. Forman filmjében, az Amadeusban egészen más értelmet kap kettőjük viszonya. Ami nem válik kárára sem Formannak, sem Puskinnak, sem Mozartnak – Önöknek és nekem sem…

(Fordította Morcsányi Géza)

• Költői kérdés