Az elmúlt négy év és a választási eredmények tanulságainak folyamatos feldolgozása közben állandóan visszatérő kérdés: mit tehetnek a liberálisok azért, hogy az országban oldódjanak a politikai és kulturális feszültségek.
Az 1989 tavaszán megjelent Kék Könyv egy széles szakértői kör konszenzusát tükrözte az oktatásügy rendszerváltásáról. Világosan megfogalmazta, hogy az iskolai tevékenységnek két célt kell szolgálnia: „a gyermekek személyiségében rejlő lehetőségek kibontakoztatását”, s „a modern társadalomban való boldoguláshoz szükséges” ismeretek és viselkedési készségek elsajátítását.
Tétován, bizonytalanul a programról
Lehet-e oktatáspolitikai programot kidolgozni az új oktatási törvény megszületése előtt? Amikor a kormányzat a szokásos területeken továbbra is az oly sokat kárhoztatott maradványelvet követi? Vannak-e esélyei az oktatási rendszerváltásnak?
A Kék Könyv oktatáspolitikai szakemberei az adminisztratív kézivezérlést négy önszabályozó mechanizmus megteremtésével kívánták felváltani.
Ki egérlyukban, ki palotában, ki pályaudvaron – de azért csak lakunk valahol. A jövő azonban aggasztó: vagy elveszítjük szűkös négyzetmétereinket, vagy a lakás költségei fognak mérhetetlenül megemelkedni.
A Nemzeti Alaptantervről sokat hallottunk, mint a közoktatást megmenteni hivatott új reformról. Májusban nagyszabású tanácskozást is rendeztek róla Székesfehérvárott a kidolgozásban részt vevő pedagógiai intézetek széles szakmai körök bevonásával, mígnem néhány hete a Művelődési Minisztérium szűkszavú közleménye jelent meg a napi sajtóban: Nem lesz Nemzeti Alaptanterv.
A döntésről a parlament illetékes bizottságában mit sem tudnak.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét