Skip to main content

Magyar Csaba

Magyar Csaba: Ötpercesek

Az új műsorvezetőnő

Rögtön elsőre rokonszenvesnek tűnt az új műsorvezetőnő. A régit is kedveltem, csupán a fontos ügyekben hazudott, akkor is alig megfoghatóan, finoman csúsztatva. Hogy miért váltották le, nem tudom, de hát új garnitúra, új seprő.

Ez a mostani azonban már a külsejével is elüt a megszokottól, talán ázsiai származású lehet. Természetellenesen nagy, húzott szemével, cseresznyét formáló ajkaival, kis, lapos orrával, háromszögletű arcával, magas, erőteljesen domborodó tar koponyájával úgy fest, mint a fantasztikus filmek idegen lényei, akik csak véletlenül keveredtek a világunkba. Mégis, bizalmat kelt bennem, amint a képernyőről egyenesen rám szegezi tekintetét.

Magyar Csaba: Heki szerencséje

Mézszínű az ég, örvendezett Heki. Már hajnalban kijött, hogy zavartalanul élvezze a napfelkeltét. Hanyatt feküdt egy törölközőn, és a hullámverést hallgatva egyszerre elfogta a szabadság érzete. A homoksávon sirályok kutattak partra vetett rák és kagyló után. Hekit egészen feldobta a napsütés és a sós tengeri szél.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon