Skip to main content

Mihancsik Zsófia

Mihancsik Zsófia: „Nem kell heveskedni”

Bánlaki Györggyel, a Magyar Atlanti Tanács alelnökével Mihancsik Zsófia beszélget


Ön a Magyar Atlanti Tanács alelnöke, volt washingtoni nagykövet, végzettsége szerint közgazdász. De mi a polgári foglalkozása?

Tanácsadóként és ügyvezetőként dolgozom különböző cégeknél, tehát a magánszektorban tevékenykedem. Kurátora vagyok a Budapest Fesztivál Zenekarnak, elnöke a Magyar–Amerikai Társaságnak, júliustól egy évre a Rotary Club – Budapest City elnöke.

És a Magyar Atlanti Tanács, amelynek alelnöke?

A Magyar Atlanti Tanács egyik alelnöke vagyok, ugyanis több van belőlünk.






Mihancsik Zsófia: „Önsorsrontó politikai tökkelütöttség volt”

Gombár Csabával beszélget Mihancsik Zsófia


1992 mozgalmas év volt a médiaelnökök számára. Ön hogyan élte meg ezt az évet?

Bennem az egész két és fél év már csak egy nagy, alaktalan massza, hiszen az ember igyekszik egészségesen élni, és elfelejteni a kellemetlenségeket. Számomra inkább a kinevezés utáni első év volt nehéz, egyrészt, mert a Rádiót, ezt a hatalmas intézményt egyáltalán nem ismertem. 1991 nyarára-őszére aztán már nagyjából át tudtam tekinteni a Rádiót, kialakult, mit szeretnénk csinálni, és kiválasztottam azokat az embereket is, akikkel úgy véltem, együtt tudok majd dolgozni.


Mihancsik Zsófia: Hasonlóságok, különbségek, mélyebb értelmek: 1993–2000

Haraszti Miklóssal beszélget Mihancsik Zsófia


A médiaháború szempontjából 1993 egy lényeges dologban különbözött 1992-től: januárban lemondott a két elnök, Gombár Csaba és Hankiss Elemér. Ez mennyiben jelentett új helyzetet számotokra a kulturális bizottságban, és egyáltalán a médiapolitikában?

Sokan elfelejtik ma már, mi volt a korszak feladata: a kétharmados médiatörvényhez össze kellett hozni az ellenzéki egyharmadot, a szocialisták liberalizmusellenessége és a fideszesek pragmatikus ide-oda csapongása ellenére is.


Mihancsik Zsófia: Azóta sem sikerült…

Hankiss Elemérrel beszélget Mihancsik Zsófia


Az 1992-es év már végig arról szól majd, hogyan lehet önt és Gombár Csabát eltávolítani az elnöki posztról. De 1991-ben még többfrontos harc folyt a Magyar Televízió (MTV) és a Magyar Rádió (MR), illetve a két elnök ellen – ez az eseménytörténetből világosan kiderül. Ön egyébként már 1990 decemberében drámai felhívást intézett nyilvánosan az illetékesekhez, mert az MTV-től a költségvetésben pénzt vontak el. Alig néhány hónapja voltak ott, és már dúlt a vihar.

Dúlt az már 1990 októbere óta.


Mihancsik Zsófia: Mélyvíz, mélypont, záróra?

Kóthy Judittal beszélget Mihancsik Zsófia


Bár 1970 óta dolgozol a Magyar Televízióban, most csak az 1989 utáni időszakról szeretnélek kérdezni. Egyik készítője voltál ugyanis a televízió meghatározó közéleti vitaműsorainak, a Napzártának, a Krétakörnek, majd hosszabb kihagyás után a Mélyvíznek. Minthogy immár Mélyvíz sincsen, sőt a közszolgálati televízió jelenlegi vezetése kilátásba helyezte az elbocsátásodat, szeretném, ha elmondanád, van-e valami közös ezeknek az egymás után kimúló műsoroknak a sorsában.

Engedj meg egy rövid kitérőt az 1989 előtti időszakra.


Mihancsik Zsófia: Régens, gáláns, elefáns

Nádasdy Ádám költő-nyelvész-tanárral Mihancsik Zsófia beszélget


– Egyetemi oktató vagy, naponta ki kell állnod a diákjaid elé, szerepelned kell, meg kell őket nyerned a tárgyadnak, vagyis saját magadnak – hiszen végül is attól hiteles az, amit előadsz nekik, ahogyan te azt prezentálod. Itt kénytelen vagyok a hallomásaimra hivatkozni, hiszen sohasem voltam a diákod: azt mondják, a személyes vonzerő a szokásosnál fontosabb elem a tanításnak abban a fajtájában, amelyet művelsz. És hogy ez a személyesség korántsem ártatlan dolog.


– Ezt már az öreg Szókratésznak is a szemére vetették.

Mihancsik Zsófia: Szerep és zavar

Kovács Andrással beszélget Mihancsik Zsófia


Maga filmrendezőként jelentős személyisége volt 1989 előtt a magyar közgondolkodásnak. Azon értelmiségiek közé tartozott, akik képesek és hajlandók voltak megjeleníteni azokat a problémákat, amelyeken mindannyian rágódtunk, és amelyeket jószerivel csak szimbolikusan, a képes beszéd nyelvén lehetett nyilvánosan megfogalmazni. Maga rendszeresen élt is ezzel a lehetőséggel.

Mihancsik Zsófia: Kötelező fecsegés

Peternák Miklóssal és Sugár Jánossal Mihancsik Zsófia beszélget


A médiaművészetnek két központja van Budapesten, a Soros Alapítvány C3 Központja és a Képzőművészeti Főiskola intermédia tanszéke. Mi egyáltalán a médiaművészet?

Peternák Miklós: Azt jelenti, hogy nem pusztán a létrehozott művek a fontosak, hanem az eszköz, amellyel létrehozták őket. Marshall McLuhan, akitől a szó is származik, egyenesen azt állítja: a médium maga az üzenet.


Mihancsik Zsófia, Révész Sándor: Nincs közbeszélgetés…

Baló Györggyel beszélget Mihancsik Zsófia és Révész Sándor


Az a társaság, amelyik megpályázta a két kereskedelmi csatornát veled mint frontemberrel, mennyire számolt azzal a tényezővel, hogy a frontember a magyar politikai színkép egy részét erősen irritáló személyiség?

Nem tudom, hogy ezt mennyire érzékelték, bár címkézős ország állampolgáraként a magam részéről mindenesetre igyekeztem ezt az eshetőséget figyelmükbe ajánlani. De azt felelték, ők is tájékozódtak, és arra jutottak, hogy ezt Magyarországon nagyon sokan egészen másképpen látják.


Mihancsik Zsófia: Az előítéleteket el lehet oszlatni

Majtényi Lászlóval beszélget Mihancsik Zsófia


Másfél éve vagy az adatvédelem és az információszabadság biztosa, és mint ilyen, azóta folyamatosan szereplője a nyilvánosságnak. Ami érthető, hiszen olyan hivatalt viselsz, amelynek nem volt előzménye Magyarországon, másfelől rá is vagy utalva a nyilvánosságra, hiszen csak ajánlásokat, állásfoglalásokat bocsáthatsz ki, amelyeknek nincs kötelező erejük – hacsak a nyilvánosság révén nem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon