A „függőség kultúrája” ellen
Azt szokták mondani, hogy érett demokráciákban a kormányok jövés-menése alig hat észrevehetően a polgárok mindennapi életvitelére.
Homályos Tony, a reménysugár
„John Major olyan régóta nem tett semmi okosat, hogy legtöbbünk megesküdne rá: soha nem tett semmi okosat” – kezdi a miniszterelnököt történetesen valamiért dicsérő cikkét Germaine Greer a hétfői Guardianban. E prológus jól jellemzi a sajtónak Majorról és kormányáról alkotott véleményét. A brit konzervatívok a közvéleménykutatási adatokban sem lelhetnek vigaszra: június elején a Munkáspárt a szavazatok 54 százalékára számíthatott volna, a liberális demokraták 21,5 százalékra, a konzervatívok pedig csak 21 százalékra.
Mandela elnök
„Jegyezzük meg ezt a napot. 1994. május 2-a újabb fontos dátum a szabadság kalendáriumában: háromszáz év faji elkülönítés után Nelson Mandela a Dél-afrikai Köztársaság megválasztott elnöke” – vezette föl az amerikai NBC televízió a hétfői nap fő hírét, Frederik Willem de Klerk azon bejelentését, hogy elismeri az Afrikai Nemzeti Kongresszus választási győzelmét.
A pátosz helyénvaló: kulminációs pontjához érkezett az a forradalom, amely egy visszataszító, az emberi méltóságot elvi alapon semmibe vevő rezsimnek vetett véget.
Közelgő kereskedelmi örök béke?
A GATT (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) 124 tagállamának illetékes miniszterei – köztük Kádár Béla – pénteken a marokkói Marrákesben új kereskedelmi világegyezményt írtak alá a több mint hét évvel ezelőtt megkezdett, a szó mindkét értelmében kimerítő uruguayi tárgyalássorozat lezárása után. Ezzel befejeződött a GATT „uruguayi fordulója”, és ha minden jól megy, 1995. január elsejéig egy új, nagyobb illetékességi körrel felruházott nemzetközi intézmény, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) lép a GATT örökébe.
Major legújabb euroblamázsa
A britek ismételten hajba kaptak Európa többi részével. A vita az Európai Unió Minisztertanácsának szavazási rendjéről folyt. A tagországok – eddig tizenkettő volt belőlük – a Minisztertanácsban nagyjából lakosságszámuknak megfelelően eltérő számú szavazattal rendelkeztek, összesen 76 szavazattal. Eddig huszonhárom szavazattal lehetett a Minisztertanácsban döntéseket megakadályozni, két nagy és egy kisebb ország szavazataival. Miután az Európai Unió négy új taggal bővül ki, az össz-szavazatok száma kilencvenre emelkedik.
Vissza az alapokhoz
Tavaly októberben a brit konzervatív párt országos értekezletén John Major kiadta a jelszót: a kormány, a párt, az ország „térjen vissza az alapokhoz”, vagyis a „hagyományos” konzervativizmus alapértékeihez. Hogy mire gondolt? Valószínűleg nem egészen arra, amire a pártértekezlet azon résztvevői, akik a lehető legnagyobb lelkesedéssel fogadták a bejelentést.
Brandenburg: utódpárti siker
„Azoknak a bonni kormányhivatalnokoknak, akik a Nyugat-Berlin melletti Großglienickében akarnak letelepedni (miután a főváros Bonnból ténylegesen Berlinbe költözött – NL), építkezési terveiket a szavazatok 63,4 százalékát elnyerő DSZP-s polgármesterrel, Peter Kaminskivel kell majd megtárgyalniuk” – írta diadalittasan a Neues Deutschland, a hajdani keletnémet állampárt hajdani „központi orgánuma” és az állampártból lett Demokratikus Szocializmus Pártja jelenlegi szócsöve a december 5-i brandenburgi önkormányzati választások eredményeit
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét