Skip to main content

Peer Krisztián

Peer Krisztián: Vírusgazda


Napok óta hazudozom a telefonba, a „már összeállt a fejemben”-től eljutottam a „már csak az utolsó simítások vannak hátrá”-ig, bámulom a monitort, hogy belefájdul a szemem, számolatlanul szívom a cigarettákat, a kávé sem segít, a tusolás sem. Reggel kihúzom, amit estig írtam, ha egyáltalán valamit. Úgy látszik, elkaptam. Megfertőzött a Napkönyv. Nem tudok (róla) írni.

A Napkönyv az írásgörcstől gyötört elbeszélő gyógyulásának története, paradox zárójelentés, „önmagát rajzoló ceruza”.


Peer Krisztián: Magam sem tudom, honnan hová, de naplónak tördelem

Beszélő hónapok


Január egy



Reggel nyolckor eveztem el az Ernstből, zsebemben a kihagyott bulik listájával, agyonstrapált hangszálakkal, mégis kibeszéletlenül, arccal előre, önveszélyesen. Minden harmadik lépésnél kirúgom magam alól a mankót. Kétszázötvenezer mínusszal, szakadt bokaszalaggal indul az év, fél lábbal még a régiben, utolsó gin-tonikomat az utcán gyűröm le, mást nem venne be a gyomrom, ezt is alig. A két maradék velem szolidáris lény bontakozó nászát figyelem. A fölösleges katalizátor?

Peer Krisztián: Szegényszag


„Belépsz a lakásba, a konyhába lépsz.
nem is kell belépned. Az otthonos négyzetmétereket
megtöbbszörözi a sülthagymaszag. No, nem annyira.
Amit már a kapuban éreztél, egy másik ebéd” –
mondom a látogatónak, és beljebb tessékelem.
Kiválasztom, melyik kommentárral függetlenítsem
valódi lényemtől a beüvegezett erkélyt.
Nyert ügyem van, leültetem és megkínálom,
kezd megszokni nálam, a fények sok mindent megoldanak.

Akár egy kimosott befőttesüveg, ha belülről,
bezárva, rejtélyes módon porosodik,
eltelt egy évszak várakozással.












Peer Krisztián: Befelé űrhajózni


Mondok egy példát: az elképzelt
lánnyal ülök a valódi lakásán, beugrik:
ő az igazi, és mire beleélem magam,
már elírták előlem.



Peer Krisztián: Egy napom a Greshamben


Hasbeszélő


Nem tudok egy borozóra másképpen gondolni, csak mint nőre. Azt is mondhatnám – régi vicc –, hogy a borozó a bor azon része, mellyel az aktus után beszélgetni kell. Hiszen az ivás is lelkek cseréje (a természet praktikája), a palackban a szőlősgazda tervezget és tisztul – így lesz belőlem is szegény parasztivadék, egyenes ember, akit nem érdekel más, csak a talajminőség és a terméshozam. Csakhogy: hová lesz énem kölcsön vett fele, ha jő a józanodás?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon