Rainer M. János

Rainer M. János:

Ezen a kedden


(…)

Glatz Ferenc mondotta egyszer nyilvánosság előtt: „Ahogyan Hegedűs B. András az 1956-os Intézetet kitaposta, az nem volt közönséges és mindennapi tett.” Valljuk meg őszintén: nem hittük akkoriban, 1989-ben, 1990-ben, hogy ki kell taposni. Nem nekünk, 1956-nak jár az. Valljuk meg, ki kellett taposni. És valljuk be őszintén, nem sokan mozdultunk meg (e köszöntő írója tán legkevésbé), hogy kitapossuk. András elsőnek, legkeményebben, legszívósabban.


Rainer M. János: Nagy Imre és a szovjet kommunizmus


Nagy Imre politikai életútjának, sőt politikai utóéletének egyik kulcsproblémája, egyik legfontosabb tartalma és magyarázó elve a szovjet kommunizmushoz vagy pontosabban: a szovjet modellhez fűződő ambivalens viszonya. Azok közé tartozott, akik felelős döntéshozói pozícióban voltak 1945 után, de életútja felfogható e rendszer korrekciójáért, megváltoztatásáért, megreformálásáért, valamiféle eredeti és testre szabott „adaptációjáért” vívott, többé-kevésbé folytonos küzdelemként.

Rainer M. János: …a megszólításokról és a megszólalásokról, Méray Tibornak 70. születésnapján


1988. november közepén Grósz Károly (a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a Minisztertanács elnöke stb.) Párizsban járt, és az akkori kényszerű magyar „nyitás”, „demokratizálás”, új stílus stb. jegyében a Magyar nagykövetségen találkozót rendezett mások mellett „a Franciaországban élő magyar emigráció képviselői” számára is. Az MTI által kiadott közlemény szerint ezen a találkozón részt vett „Tibor Méray” is.

Így. Tibor Méray.

Ez a hír, pontosabban bizonyos „Tibor Méray” részvétele, ahogy mondani szokás, „nem fedte a valóságot”.




Mécs Imre, Rainer M. János: „Fejére szól, ki szót emel…”

A karhatalom hétköznapjaiból – 1957 tavaszán



Rainer M. János: A történelmi emlékezet


Megemlékezni az egyén és a társadalom, illetve az állam egyaránt egyszeri, jelentős, meghatározó jelentőségű eseményekről szokott. Az ezek között eltelő hosszabb időszakaszok is nyomot hagynak, mégpedig változó nyomot az emlékezetben, s természetesen előfordul az is, hogy feledésbe mennek valaha jelentősként számon tartott események, elhalványulnak hosszú időtartamok, akár mert jelentéktelenekké válnak, akár mert éppen nem azok, csak „jobb rájuk nem gondolni”.