Skip to main content

Szilasi László

Szilasi László: Folnár Serenc

Könyvek négyszemközt


Sárközi Mátyás írt egy könyvet Molnár Ferenc regényes életéről. Mostanában valahogy nem szokás ilyen könyveket írni. A valamiben nagyon elmélyült szaktudás rögzített nézőpontja és szükségszerűen behatárolt kérdéskomplexuma helyett csupán bemutatni, értékelni, rácsodálkozni. Módszeresen csapongani a felületen, merthogy nincsen más, életre-halálra. Társalogni sokágú műveltségből, oldottan, szépen, elegánsan. Mintha nem is lenne fontos az egész. Közben pedig nem titkolni, hogy nagyon is fontos s személyes, mondhatni genetikus okok miatt az.

Szilasi László: Body

Elhangzott a Hovatovább Fesztivál irodalmi estjén

Bass Lászlónak

Szilasi László: Arany ezredes

Ha szólok neki, Baracsfalvy mindig szerez nekem jutányos áron egy-két magnum palackot a Balaton-felvidékről. Ezért aztán csak úgy emlegetem: a borkereskedőm. Tavaly, késő ősszel azonban teljesen véletlenül futottam össze vele a régi könyvtár előtti téren. Nem akartam tőle semmit.

Szilasi László: A hajnali szarvas

(Utólagos előtanulmány egy regényhez)

Szilasi László: Bizonyos argumen­tumok

Testi anekdoták a jövő: az eljött és az eljövendő időről

Csuhai Istvánnak és Scheibelhoffer Miklósnak

Akkoriban tanítottam a lányomat biciklizni. Már egész jól ment a dolog: ovi után hazamentünk, elővettük a gépeket, az enyémnek Hógörény, az övének Katica volt a neve, átvergődtünk a régi gettó kiszámíthatatlan, jobbkezes kereszteződésein, el a zsinagóga mellett, aztán a Rákóczi térnél végre rákanyarodtunk a kerékpárútra, és körbetekertük a várost.

Szilasi László: Hazai lapka

(Michael Curtis Darr és Adam Thomas Eaton emlékére)

Szilasi László: A láng, a gyep és a locsolás

Az olvasó lázadása? Kritika, vita, internet cimű kötetről

Szilasi László: A középső Liberátor

(Árpádharagos, 1944. szeptember 21.)

Szilasi László: RN 42 30

„Ijedten fordultam hátra. Mert megcsikordultak a kerekek, azért. Nagyon hirtelen, ötletszerűen húzódtak le, és álltak meg. Pedig, sofőrszem, már messziről észrevettem őket. Rendőrjárőr egy vadonatúj, oldalkocsis Pannóniával.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon