„Minden kelet-európai országnak sürgősen olyan törvényt kell elfogadnia, amely biztosítja a hitleristák által elrabolt vagy a kommunisták által államosított egykori zsidó vagyontárgyak visszajuttatását, vagy az azokért való kárpótlást.
Lengyelországban – miként mindenütt a térségben – fikcióvá vált az ingyenes orvosi ellátás, amelyet az alkotmány garantál a lengyeleknek: a betegek maguk veszik meg a fecskendőket, az injekciós tűket, a vattát; külföldön vagy kórházon kívül szerzik be a gyógyszereket; s persze komoly pénzeket fizetnek a kezelésekért, az operációkért és az ápolásért is. Aki teheti, magánklinikákon vagy az állami kórházakban magánpénzekből fenntartott alapítványoknál kezelteti magát, a kórházak pedig azt igyekeznek kihasználni, hogy a más körzetből érkező betegektől hivatalosan is kérhetnek pénzt.
A posztkommunista Jerzy Oleksynek már kormánya megalakulásakor „komoly eredményeket” sikerült felmutatnia: a varsói kabinetnek ugyanis van külügy- (Wladyslaw Bartoszewski) és nemzetvédelmi minisztere (Zbigniew Okonski); sőt Jerzy Stanczyk személyében – hosszú idő után – végre rendőrfőnöke is akadt Lengyelországnak. Az már csak hab lesz a tortán, hogy a hat új, tizenegy régi és három (A. Luczak, M. Borowski, J.
Kritikus határhoz érkezett Varsóban az önmagát újraválasztatni kívánó Lech Walesa és a reformokat szabotáló baloldali kormánykoalíció közötti csaknem három hónapos politikai sakkjátszma.
A pozsonyi fővárosi bíróság hétfőn délután 11 hónapos tárgyalás után ítéletet hirdetett Dusan Slobodník és Lubomír Feldek ügyében. Mint ismeretes, Slobodník, a jelenlegi szlovák kormány kulturális minisztere a fasiszta szlovák állam alatt belépett az akkori állampárt ifjúsági szervezetébe, a Hlinka-gárdába, majd részt vett egy többhetes terroristakiképzésen. Emiatt a szovjet hadsereg katonai bírósága 15 év kényszermunkára ítélte, majd 1960-ban rehabilitálták.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 27 hét
9 év 5 nap
9 év 4 hét
9 év 4 hét
9 év 5 hét
9 év 6 hét
9 év 6 hét
9 év 8 hét
9 év 8 hét
9 év 9 hét