Skip to main content

Tálas Péter

Tálas Péter: Körforgalom lengyel módra

Kárpótlási korlátok


A Bielecki-kormány reprivatizációs terve, melyet a múlt hónap elején ismertetett Lewandowski miniszter, alaposan felkavarta a három szervezetbe tömörült kb. 30 ezer volt lengyel föld-, gyár- és ingatlantulajdonos kedélyét. Aligha csodálkozhatunk felháborodásukon, hiszen a magántulajdon primátusát hirdető liberális kormánypolitikusok meglehetősen szűkmarkúnak mutatkoznak a karpótlás terén. E „szűkmarkúság” miatt a kormány vitába keveredett az elnöki Belveder-palotával is.

Tálas Péter: A kommunistáktól a sörbarátokig


A pártok politikai palettán való elhelyezésére még ma is a „bal–jobb skála” mutatkozik a legpraktikusabbnak, bár a lengyel párttérképen néhány sajátosság kissé összekuszálja e hagyományos skálát.

Elég talán a katolicizmus és a lengyel nemzettudat erős összefonódására vagy az állami függetlenséggel kapcsolatos nemzeti érzékenységre utalnunk.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon