Skip to main content

Tálas Péter

Tálas Péter: Húzd meg, ereszd meg!

Lengyelország


A lengyel baloldali koalíció, nyolc hónappal megalakulása után, imponáló gazdasági tervet terjesztett a szejm elé, „Stratégia Lengyelország számára” címmel. A Grzegorz Kolodko miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter nevével fémjelzett program nem kevesebbet ígér, mint hogy 1994 és 1997 között a gazdasági növekszik, a reformfolyamat nem szakad meg, s emellett érezhetően csökkennek a társadalomra nehezedő terhek is (lásd „A varsói stratégia” című keretes írásunkat).

Hogy mindez megvalósul-e, arról azért megoszlanak a vélemények.


Bódis Gábor, Jordán Gyula, Tálas Péter: Trieszti útelágazás / Délszláv válság: igen vagy nem? / A dinasztia alkonya?


Trieszti útelágazás


Ismerjük el: a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) trieszti csúcstalálkozóján sikeresen debütált a magyar külpolitika. Valamennyi Horn-találkozó (a Moravcík, a Vacaroiu, a Berlusconi, a Klaus és a Vranitzky) mosolygósra sikeredett, s ennek értékéből az sem von le, hogy a megbeszéléseken csak azokat az általános problémákat vetették fel (alapszerződések, EU-csatlakozás), amelyeket a résztvevők már amúgy is ismerhettek a koalíció programjából.

Tálas Péter: Magánszolidaritás?

Lengyelország


Az április 21. és május 12. közötti bányászsztrájkokkal Waldemar Pawlak kormánya is átesett a Szolidaritással vívott harc tűzkeresztségén. Az összeütközés tanulságai lehangolóak.

A lengyelországi sztrájkok soha, még a legkiélezettebb politikai küzdelmek idején – 1980–81-ben és 1988–89-ben – sem fenyegették az ország energiaellátását. A tiltakozások akkori vezetőinek meg sem fordult a fejében, hogy az erőművek kikapcsolásával fenyegessék meg az ellenségnek tekintett kommunista hatalmat.


Tálas Péter: Pawlak, a nagy kombinátor

Lengyelország


Varsóban fél év alatt bebizonyosodott, hogy szinte alig van a lengyel belpolitikának olyan kérdése, amelyben a szeptember 19-i parlamenti választások nyomán hatalomra került baloldali koalíció két pártja egyetértene. Az elmúlt két hónapban a Lengyel Néppárt (PSL) és a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) között nemcsak a privatizáció, a vajdasági és miniszteriális szintű káderpolitika, illetve a mezőgazdaság költségvetési támogatása terén alakultak ki komoly nézetkülönbségek, de a köztársasági elnökkel és a katolikus egyházzal kapcsolatos politika terén is.

Tálas Péter: A társadalmi béke vége?

Csehország


„Nem érdemes készpénznek venni a kormánytagok afféle nyilatkozatait, hogy »az átalakítás Csehországban már befejeződött«, vagy »a Cseh Köztársaság három éven belül csatlakozhat az EK-hoz«. A rendszerváltás keserű piruláinak többségét még nem vettük be” – jegyzi meg közgazdász barátom, akivel a „Kilőtt szeműhöz” nevű prágai kocsmában beszélgetünk.

Tálas Péter: Szakszervezet – bomba a koalíció alatt

Lengyelország


Miként az várható volt, a 82 billió zlotys deficitet (a GDP 4,2 százalékát) előirányzó és az adónövelések révén az állami újraelosztást erősítő 1994-es lengyel költségvetés tervezete nagyobb sikert aratott a nemzetközi pénzintézetek képviselőinek körében, mint a jelenlegi koalíciót alkotó Demokratikus Baloldali Szövetségen (SLD) és a Lengyel Néppárton (PSL), illetve a Ryszard Bugaj vezette Munka Unión (UP) belül.

Tálas Péter: Se óvszer, se Bulgakov

Lengyelország


Egyrészt mert közismert, hogy a lengyel társadalom több mint 90 százaléka katolikus, s a katolicizmus már régóta integráns része a lengyel nemzeti tudatnak; másrészt mert 1989-ben – a kommunista rendszer elleni társadalmi harcban betöltött történelmi szerepe következtében – a lengyel katolikus egyház társadalmi presztízse jóval felülmúlta két világháború közötti népszerűségét.

Az elemzők a presztízsveszteség okát – politikai nézeteiktől függően – természetesen másként és másként magyarázzák.


Tálas Péter: Kormányfő rövid pórázon

Lengyelország


Miként az várható volt, az elmúlt hónapban a lengyel belpolitika eseményeit az új kormánykoalíció belső harcai uralták. E csatározások nyomán már október végén egyértelművé vált, hogy hiába birtokol az új kabinetben kilenc miniszteri széket a parasztpárt (PSL), a lengyel politika új „erős embere” Aleksander Kwasniewski, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) vezetője, meglehetősen rövid pórázon tartja majd Waldemar Pawlak miniszterelnököt.

„Tárca nélküli miniszterelnök”

Olek Kwasniewski ugyanis igen határozottnak mutatkozott a kormányalakítási tárgyalásokon.




Tálas Péter: „…És ez a lengyel dráma történelmi iróniája”

Beszélgetés Bronislaw Geremek professzorral
Lengyelország


Beszélő: Geremekért tűzbe teszem a kezem – nyilatkozta Aleksander Kwasniewski, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) szejmfrakciójának vezetője legutóbbi interjújában, az általa nagyra becsült politikusokat sorolva. Vajon ez fordítva is így van? Milyen a viszonya Önnek az SLD-hez és a Pawlak-kormányhoz?

Bronislaw Geremek: Egyértelműen ellenzéki – ellenzékben vagyok mind Aleksander Kwasniewski pártjához, mind pedig a Waldemar Pawlak kormányához képest.


Tálas Péter: Kormányra kényszerítve

Lengyelország


Az SLD elsőként nem természetes szövetségeseivel – a Munka Unióval (UP) és a PSL-lel –, hanem a Demokratikus Unióval (UD) kezdeményezett koalíciós tárgyalásokat. Nem véletlenül, hiszen Mazowieckiék bevonása a koalícióba gazdasági szempontból kiegyensúlyozhatta volna a PSL és az UP reformokat fenyegető törekvéseit. Kwasniewskiék – szándékuk komolyságát alátámasztandó – még a miniszterelnöki székről is hajlandónak mutatkoztak lemondani Suchocka javára.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon