Tálas Péter

Nyomtatóbarát változat

Miként az várható volt, az elmúlt hónapban a lengyel belpolitika eseményeit az új kormánykoalíció belső harcai uralták. E csatározások nyomán már október végén egyértelművé vált, hogy hiába birtokol az új kabinetben kilenc miniszteri széket a parasztpárt (PSL), a lengyel politika új „erős embere” Aleksander Kwasniewski, a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) vezetője, meglehetősen rövid pórázon tartja majd Waldemar Pawlak miniszterelnököt.

„Tárca nélküli miniszterelnök”

Olek Kwasniewski ugyanis igen határozottnak mutatkozott a kormányalakítási tárgyalásokon. Nemcsak a „baloldali Balcerowiczként” emlegetett Marek Borowski pénzügyminiszteri és a szintén „liberális szociáldemokrataként” számon tartott Wieslaw Kaczmarek privatizációs miniszteri kinevezését kényszerítette rá koalíciós partnerére, de elérte azt is, hogy a lengyel közvélemény felhördülése ellenére az egykori LEMP PB-tag – s az SLD-t vezető posztkommunista SdRP apparátusában jelentős befolyással bíró – Leszek Miller kapja meg a munkaügyi tárcát.

Pedig Waldemar Pawlak még a legutolsó pillanatban is kísérletet tett arra, hogy megakadályozza az SLD egyes liberálisainak kormányba kerülését, s így Walesa elnöknek olyan – Kwasniewskivel egyébként nem egyeztetett – kormánynévsort terjesztett elő, amelyen Kaczmarek helyett Andrzej Wieczorkiewicz szerepelt privatizációs miniszterként; majd pedig – hogy elkerülje a találkozást Kwiasniewskiékkel – „sürgős dolga akadt”.

Az SLD azonban hajthatatlan maradt, s mivel nem találta a parasztpárti miniszterelnököt, sajtótájékoztatón jelentette be: ha Kaczmarek nem lesz a kormány tagja, az SLD kilép a koalícióból. Talán mondani sem kell: Pawlak természetesen igen gyorsan előkerült, s négyórás tanácskozás után „kapitulált” – a közlekedési és a külgazdasági tárcáért cserébe elfogadta a 35 éves Kaczmarek kinevezését, sőt azt is, hogy a miniszterhelyettesek, az államtitkárok és a vajdák kinevezésekor is szigorúan egyeztet koalíciós partnerével. Nem véletlen tehát, hogy a Gazeta Wyborcza az új kormány bemutatásakor „Tárca nélküli miniszterelnök” címmel Aleksander Kwasniewski életrajzát is közölte.

Szigorúan ellenőrzött expozé

Waldemar Pawlak november 8-i – előre egyeztetett és ígéretes célkitűzésekben bővelkedő – kormányfői expozéja, amelynek szó szerinti elhangzását természetesen ismét csak szigorúan ellenőrizte Kwasniewski, az SLD frakcióvezetője, igen kevés konkrétumot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy terveit miként kívánja megvalósítani az új koalíció. Annyi azonban már ebből is kiderült, hogy a Pawlak-kabinet a gazdaság élénkítését és a munkanélküliség csökkentését elsősorban az export növelésétől, az ország élelmiszer-ellátásának belső termelésből való biztosításától, illetve az eddigi – a kormány véleménye szerint a munkanélküliséghez jelentősen hozzájáruló – privatizáció ütemének korrekciójától várja. Az államháztartás pénzügyi egyensúlyának helyreállítását pedig egy „igazságosabb adórendszer” kialakításától és korábbi kedvezmények „racionalizálásától”. Kérdés persze, hogy a kormány által javasolt különböző (a személyi jövedelemadónál például 1,3 és 5 százalékos) adóemelések és az új adófajták bevezetése révén 20-25 billió zlotyval megnövelt költségvetésből fedezhetők-e egyidejűleg a tervezett gazdaságélénkítő támogatások, illetve a nyugdíjasoknak és a legalacsonyabb jövedelműeknek beígért (2,5 és 1,5 százalékos) valorizáció; ráadásul úgy, hogy közben a költségvetési deficit nem lépi túl a GDP 4-5 százalékát, vagyis 80-90 billió zlotyt, amelyre az IMF áldását adta, s az infláció is a tervezett 26 százalékon marad. A liberális közgazdászok mindenesetre szkeptikusak e tekintetben.

Ellenzék vagy szövetséges

Jelenleg azonban még nem a decemberben szejmvitára bocsátandó költségvetés fenti tervszámai foglalkoztatják a lengyel közvéleményt, hanem az új kormány által bejelentett áremelések. Ennek során november végén, illetve december elején a háztartási áram ára 10, a gázé 5, a központi fűtésé és a meleg vízé 15, az égetett szeszes italoké 15-17 százalékkal, a cigarettáké pedig átalagosan csaknem 500 zlotyval emelkedik majd. S bár Marek Borowski pénzügyminiszter (egyébként jogosan) többször is hangsúlyozta, hogy az említett áremeléseket az 1993-as költségvetési törvény szerint még a Suchocka-kormánynak kellett volna megtennie szeptemberben (e mulasztásért egyébként felelőségre kívánják vonni a Suchocka-kabinet tagjait), de ez – úgy tűnik – sem Pawlak miniszterelnököt, sem pedig az SLD részét képező Összlengyel Szakszervezeti Megegyezést (OPZZ) nem hatotta meg. Míg a miniszterelnök – ismét csak meglehetősen furcsa módon – igyekezett elhatárolódni saját kormányának határozatától (a varsói FSO autógyár munkásgyűlésén azt sugallta: nem tudott a döntésről), az Ewa Spychalska vezette szakszervezet az új hatalom arroganciájának minősítette a lépést, s kijelentette: nem kíván a Szolidaritás szakszervezet hibájába esni, s nem von „védőernyőt” az új kabinet fölé. A posztkommunista szejmfrakción belül több mint 60 képviselői hellyel rendelkező OPZZ várhatóan a későbbiekben is komoly gondot okoz majd az SLD liberálisainak, hiszen az áremelések kapcsán megfogalmazott kritikájánál jelentősebbek az olyan követelései, mint például a kormány által javasoltnál magasabb nyugdíj-valorizáció, a szakmai pótlékok visszaállítása és a privatizáció drasztikus lassítása.

Olek Kwasniewskinek tehát jelenleg nem annyira az ellenzéki pártokkal (a Demokratikus Unió és a Független Lengyelország Konföderáció) kell politikai csatát vívnia, hanem éppenséggel saját szövetségeivel.

• Külföld