Amikor a külföldi turista, újságíró, üzletember – akit elkápráztatott a Duna-part szépsége, a budai Vár festőisége, a Váci utca kirakatainak ízlésessége és a számára olcsó magyar konyha – elhagyja Budapestet, és a ferihegyi repülőtérről éppen hogy felemelkedő gép ülésén kényelmesen elhelyezkedik, nem is sejti, hogy alatta most valóban páratlan és egyedülálló látvány rejtőzik. Ilyen nincs több Európában, de még a civilizált világban sem.
Köszönöm a megtisztelő felkérést.
Sajnos a különszámban már nem tudok részt vállalni. Teljesen egyetértek álláspontotokkal, de én 10 napig külföldön tartózkodom. Utána természetesen nagyon szívesen vállalok bármit a lap érdekében, amit egyébként – mint tudjátok – a Soros-alapítvány folyamatosan támogat.
Baráti üdvözlettel:
Vásárhelyi Miklós: Az olasz választást jelentősebbnek tartom, mint általában a nyugat-európai országokban lezajló választásokat, mert a legtöbb országban annyira kialakultak már a pártviszonyok és a struktúrák, hogy legfeljebb a közöttük történő eltolódásról lehet beszélni. Itt most egészen új erők jelentkeztek.
Amikor másfél esztendeje az észak-itáliai luxusüdülőhelyen, a Villa d’Estében Gianni Agnelli, a Fiat birodalom vezére szarkasztikusán odabiggyesztette felszólalásához: „Még az Európa-bajnokság első ligájában szerepelünk, de játékunk alapján már a másodikban volna a helyünk”, a hallgatóság – a nemzetközi politikai és üzleti élet ismert személyiségei – jót szórakoztak az iparmágnás szellemességén és maró öngúnyán.
A Történelmi Igazságtétel Bizottsága nevében hajtok fejet Kéthly Anna ravatala előtt. A főhajtás a tisztelet és a szomorúság kifejezése. Tisztelet egy makulátlan, törést nem szenvedett életpálya előtt, és szomorúság afelett, hogy a magyar közvélemény nevén kívül alig tud valamit erről a nagyszerű asszonyról. Pedig éppen ma, a demokrácia csikorgó indulásának hónapjaiban volna mit tanulni Kéthly Annától, az etikus embertől, a félelmet nem ismerő, hajlíthatatlan harcostól és a nagyvonalú politikustól.
Hosszú kort ért meg: 86 évig élt.
Vásárhelyi Miklós
E sírkőnél megfogadom…![SZJ]
Kedves Barátaim, tisztelt Gyülekezet!
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 34 hét
9 év 7 hét
9 év 10 hét
9 év 10 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 12 hét
9 év 14 hét
9 év 15 hét
9 év 15 hét