Skip to main content

Závada Pál

Závada Pál: Jadviga-napló

„Sárlucsok, gyalázat”


Anyám szilvalekvárt főz a kiskonyhában. Kendőtlenül, megbomlott hajjal, ingvállra vetkezetten hajlong a hőségben a kutkába állított nagyrézüst fölött. A még pompás, fejedelemnői termet paraszti condrákban. Előrecsúszok a tetőcserép pereméig.

Ő odabent sötétbarna, szinte bőrbevonatúvá érett keményfa dorongkanalat markol két kézre, s lassan kavarja a már sűrűsödő, gőzölő pépet. A cselédasszonyt az imént küldte ki a tanyára, a hosszú főzést őneki kell már saját kezűleg bevégeznie. Keze fejével törli arcáról, nyakáról a verejtéket, csapja hátra előreomló haját.


Závada Pál: A novella-plakát

Fejgép

 
Ha kézbe vesszük a Nappali ház 1994/4-es számát, különös meglepetésre bukkanunk. A karácsonyi küldemény egy fényképes-szöveges melléklet, de nem lehet füzetként nyitogatni, hanem szét kell terítem, mint egy abroszt. Nyolcrét hajtogatott plakáttal van tehát dolgunk, melynek mezőit a számozás sorrendjében ajánlatos követni, ám az ajándék a jobb alsó sarokban sem ér véget, hanem folytatódik a hátoldalon.

Závada Pál: A mi utcánk lapja


Nem arról beszélek, hogy birtokomba jutott volna a környék újság-előfizetőinek listája, és (kiegészítve azt a lakókörnyezetem standjain fondorlatosan megszerzett adatokkal, netán – lapkihordónak szegődvén – saját tapasztalatokkal) ezennel tennék közzé egy bizonyos tömeges igényt. Soraimba nem azt az eszmei mondanivalót óhajtom rejteni, hogy „a ti utcátoknak is ez legyen a lapja”. Ennyire közvetlenül rábeszélő hangot azért ez alkalomból se ütnék meg.

Závada Pál:


„Emberek, ti ítélni mertek?
Tudhatjátok (azt hiszitek?)
mért volt mindaz s mi lehetett,
amit más tett vagy sohasem tett?”
(Szabó Lőrinc)






Hatványozottan talányos kérdés.

Önmagában is az – a teljes verset, amelyre nem emlékszem, szándékosan nem olvasom még el –, hát még úgy, hogy most tényleg föl is teszik.



Závada Pál: Vági Gábor könyvei


„Vannak dolgok, amikről csak egyszer lehet beszélni. Túlságosan személyesek, fájdalmasak, bizalmasak… túl sok mindenről egyáltalán. Olyasmiről sem, amiről egyszer pedig kellene. Így azonban rajtunk maradhat az öntudatlanság, a süket csönd szégyene.”

Ezt a Tündértanból, Vági Gábortól idéztem. Azért, hogy érzékelhető legyen, milyen szégyen marad most rajtam, rajtunk.


Závada Pál: Az árpádsáv tegnap és ma

című kiállítás meg­nyitó­beszéde

Závada Pál: Anyanemzettest

Tótkomlósi misztériumok

Ambrus Judit, Závada Pál: Levelek Závada Pálhoz

Závada Pál és Ambrus Judit levélváltása

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon