Závada Pál: Jadviga-napló

Anyám szilvalekvárt főz a kiskonyhában. Kendőtlenül, megbomlott hajjal, ingvállra vetkezetten hajlong a hőségben a kutkába állított nagyrézüst fölött. A még pompás, fejedelemnői termet paraszti condrákban. Előrecsúszok a tetőcserép pereméig.

Ő odabent sötétbarna, szinte bőrbevonatúvá érett keményfa dorongkanalat markol két kézre, s lassan kavarja a már sűrűsödő, gőzölő pépet. A cselédasszonyt az imént küldte ki a tanyára, a hosszú főzést őneki kell már saját kezűleg bevégeznie. Keze fejével törli arcáról, nyakáról a verejtéket, csapja hátra előreomló haját.

• Tovább

Závada Pál: A novella-plakát

 
Ha kézbe vesszük a Nappali ház 1994/4-es számát, különös meglepetésre bukkanunk. A karácsonyi küldemény egy fényképes-szöveges melléklet, de nem lehet füzetként nyitogatni, hanem szét kell terítem, mint egy abroszt. Nyolcrét hajtogatott plakáttal van tehát dolgunk, melynek mezőit a számozás sorrendjében ajánlatos követni, ám az ajándék a jobb alsó sarokban sem ér véget, hanem folytatódik a hátoldalon.

• Tovább

Závada Pál: A mi utcánk lapja

Nem arról beszélek, hogy birtokomba jutott volna a környék újság-előfizetőinek listája, és (kiegészítve azt a lakókörnyezetem standjain fondorlatosan megszerzett adatokkal, netán – lapkihordónak szegődvén – saját tapasztalatokkal) ezennel tennék közzé egy bizonyos tömeges igényt. Soraimba nem azt az eszmei mondanivalót óhajtom rejteni, hogy „a ti utcátoknak is ez legyen a lapja”. Ennyire közvetlenül rábeszélő hangot azért ez alkalomból se ütnék meg.

• Tovább

Závada Pál:

„Emberek, ti ítélni mertek?
Tudhatjátok (azt hiszitek?)
mért volt mindaz s mi lehetett,
amit más tett vagy sohasem tett?”
(Szabó Lőrinc)






Hatványozottan talányos kérdés.

Önmagában is az – a teljes verset, amelyre nem emlékszem, szándékosan nem olvasom még el –, hát még úgy, hogy most tényleg föl is teszik.

• Tovább

Závada Pál: Vági Gábor könyvei

„Vannak dolgok, amikről csak egyszer lehet beszélni. Túlságosan személyesek, fájdalmasak, bizalmasak… túl sok mindenről egyáltalán. Olyasmiről sem, amiről egyszer pedig kellene. Így azonban rajtunk maradhat az öntudatlanság, a süket csönd szégyene.”

Ezt a Tündértanból, Vági Gábortól idéztem. Azért, hogy érzékelhető legyen, milyen szégyen marad most rajtam, rajtunk.

• Tovább

Závada Pál: Az árpádsáv tegnap és ma

• Tovább

Závada Pál: Anyanemzettest

• Tovább

Ambrus Judit, Závada Pál: Levelek Závada Pálhoz

• Tovább

Fenyő D. György, Takáts József, Závada Pál: Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

• Tovább