1991 csakugyan különbözik az előző évektől annyiban, hogy váratlanul (?) gyorsan omlott össze a KGST-kereskedelem. Csakhogy ez önmagában nem indokolja, hogy az idén várható 13 milliárd forintos hiányt 768 milliárdra növeljük, ahogy azt a kormány a beterjesztett költségvetésben tervezi.
– Az a monetáris szemlélet, amely ma általánosnak mondható a fejlett országokban, hogyan nyert teret?
– A nagy váltás az 50–60-as években az USA-ban, Nyugat-Európában kezdődött. Jelentős szerephez jutott a technokrácia, amely kifejezetten a növekedésben volt érdekelt. A siker, az értékelés ehhez kapcsolódott. Végbement azonban egy lassú szerkezetváltás.
„Az állami bevételeket elsősorban az állam adósságának törlesztésére kell fordítani.” Ezt a talányos hírt röpítette világgá a rádió az MDF hétvégi országos gyűléséről. Önmagában sok értelme nincs a kijelentésnek, de feltételezhető, hogy arra a vitára vonatkozik, amely a privatizációból származó állami bevételek fölhasználásáról folyik.
Az 1992-es költségvetés tervezete sem feledkezik meg erről a lehetőségről. Csak éppen mint utolsó lehetőséget kezeli, ha még marad valami. A törvényjavaslat 37 milliárd forintot kíván elkölteni ebből a bevételből.
Az államháztartás és az egyes területek szakmai reformja nélkül óhatatlanul csak a szaktárcák és a pénzügy közötti viszony mérgesedik el, s a kormányon belül mindenki bizalmatlan a költségvetéssel, a Pénzügyminisztériummal szemben, állapítja meg egyik cikkében a Figyelő. Ennek tükörképe az, ami most a parlamentben történik.
Négy állandó parlamenti bizottság – különböző okokból – nem javasolta a törvénytervezetet általános vitára. De a két legilletékesebb bizottság, a gazdasági és a költségvetési nagy többséggel megszavazta.
Másfél héttel ezelőtt egy tv-beszélgetésben ismételten fölemlegette a történetet. Mindkét alkalommal „kiderült”: Antall doktor dicsősége, hogy 1989 novemberében Németh Miklós közzétette az ország tényleges külföldi adósságát. Vajon miért éppen most emlegeti mindezt a kormányfő? Meglehet, hogy a sokat emlegetett, kifinomult politikai stílusérzéke indította erre? Az államigazgatásban dolgozók közül (már amennyire ezt tudni lehet) Surányi György mindéképpen azok közé tartozott, akik a legtöbbet tették azért, hogy a tényleges adatokat bevallják.
Beszélő: Folyamatosan vitatják, hogy gyors vagy lassú a magyar privatizáció. Egyesek szerint a világon a leggyorsabb, mások szerint megengedhetetlenül lassú.
– Mindannyiunk érdeke, hogy az állami tulajdont gyorsan magánkézbe adjuk. 1991-ben rosszabb feltételek voltak erre, mint korábban.
Becslés szerint a privatizáció az 1888 milliárd forintnyi (könyv szerinti értékben számba vett) állami vagyonnak eddig mintegy két-három százalékára terjedt ki. A legfrissebb adatok szerint az idén 24 milliárd forint privatizációs bevétel folyt be, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója szerint mindössze 30-31 milliárdos bevétel várható az év végéig, a 40-50 milliárdos tervvel szemben (Magyar Hírlap, november 21.)
Az ÁVÜ (Állami Vagyonügynökség) félévben 52 vállalat társasággá alakítását fejezte be, s további 96 ügyet kézbe vett már.
Kupa Mihály azt üzente
A méltán népszerű, lefegyverzően közvetlen stílusú pénzügyminiszter megüzente határozott szándékát az odafigyelőknek, amikor hazatért az Egyesült Államokból, ahol a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap hatalmasságaival tárgyalt. Már a repülőtéren azt nyilatkozta ugyanis, hogy tárgyalópartnerei elégedetlenek a társadalombiztosítás reformjának ütemével.
Szép decemberünk lesz megint, a költségvetésről vitázik majd a magyar parlament. Azt mondják, a stabil, plurális demokráciákban a kormányok gazdaságpolitikája elsősorban a költségvetésen keresztül érvényesül. Lássunk két példát, ott hogyan csinálják.
Az USA-ban alapvető alkotmányos megszorítás, hogy törvény nélkül semekkora összeget nem lehet fölhasználni az államkincstár forrásaiból. Az amerikai Kongresszus a költségvetés vitájában dönt az elnök prioritásait tükröző költségvetési tervezetről, s minden évben tizenhárom, úgynevezett megajánlási törvényt hoz.
Tavaly még sokkal több készárut vittünk a nyugati piacokra, mint amennyit onnan importáltunk. Idénre a konvertibilis fogyasztásicikk-külkereskedelem pozitív egyenlege azonban elolvadt és jócskán negatívumba váltott, mert az import a tavalyihoz mérten megduplázódott. Egyesek már meg is húzták a vészharangot. Sőt felvetődött a gyanú is, hogy a kereskedelmi irányítás politikai megfontolásokból „hagyta elfutni az importot”, hogy ezzel is bebizonyítsa: az export támogatása nélkül nincs kereskedelmi aktívum.
Akár így volt, akár nem, a fogyasztásicikk-import valójában nem szabadult el.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 46 hét
9 év 19 hét
9 év 23 hét
9 év 23 hét
9 év 24 hét
9 év 25 hét
9 év 25 hét
9 év 27 hét
9 év 28 hét
9 év 28 hét