Az augusztus szinte már hagyományosan a lengyel politikai nyár legmelegebb hónapja. 1988-ban a kerekasztal-tárgyalásokat kikényszerítő sztrájkok, 1989-ben a Szolidaritás hatalomra kerülése, az idén pedig egy pénzügyi botrány, majd a Bielecki-kormány lemondása forrósította fel a lengyel politikai légkört. Szerzőnk ennek hátterét és következményeit elemzi.
Úgy tűnik, a lengyel parlament megmakacsolta magát.
Elég például Észak-Magyarországra, a Bódva völgyébe és környékére. Erről a vidékről intézett harminc polgármester nyílt levelet az országgyűlési képviselőkhöz, melyet az Észak-Magyarország c. BAZ megyei napilap kommentár nélkül közölt 1991. július 13-án. A harminc polgármester többek között ezt írja: „BAZ megye talán a legfertőzöttebb a bűnözés szempontjából. Nagyarányú a cigány lakosság száma, akik közül minden településen néhány család vagy egy-két család rettegésben tartja az egész lakosságot.
Az egész világ dicséri Bush leszerelési bejelentését. Méltán: a kezdeményezés újszerű és merész. Most történik meg először, hogy egy szuperhatalom egyoldalúan, a viszonzásra csupán számítva, de azt eleve nem kialkudva, fegyverzetcsökkentést jelent be. Szakít az eddigi gyakorlattal, az évekig, olykor több mint egy évtizedig húzódó alkudozásokkal, amelyeknek az volt a vége, hogy új modernebb fegyverek jelentek meg, s az alku tárgyát képező fegyverek az időközben elavultak függetlenül a tárgyalások kimenetelétől.
Amikor Vlagyimir Iljics kitalálta a kommunista szombatot, meglovagolva az orosz ember titkos vágyát, hogy ingyen dolgozhasson, fogott egy gerendát, s ötödmagával cipelni kezdte. Utódjához s követőjéhez már ezrével szegődtek a gerendavivők, hogy aztán a pionírok előtt hőskölteménnyé kerekítve zengjék a gerendacipelés hiteles történetét.
Most, az úgynevezett augusztusi fordulat után a gerenda megint főszerepet játszott.
Az IRSOP (Román Közvélemény-kutató Intézet) fölmérése szerint Romániában a lakosság 5 százaléka rokonszenvet, 68 százaléka ellenszenvet érez a cigányok iránt, s a maradék 27 százalék közömbös. Ez meglepő, már csak azért is, mert Romániában a cigányság aránya 10 százalék fölötti, egyes becslések szerint pociig a 20 százalékot is eléri. Jogos tehát a kérdés: szereti-e valaki a cigányokat Romániában?
A válasz – bárhogyan próbálnánk áltatni magunkat – nemleges. Sajnos pogromok sora bizonyítja ezt. Húsz fölötti azon települések száma, melyekről elüldözték a cigányságot.
A 280 ezres litvániai lengyel kisebbség jogait csorbító döntés olyannyira kiélezte a lengyel–litván viszonyt, hogy emiatt elmaradt Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter szeptember 16-ra tervezett vilniusi látogatása s így az új lengyel–litván szerződés aláírása is.
A jelenlegi rendkívül mély jugoszláv válság, propagandaháború és vérontás középpontjában egy meghatározott földrajzi területen kisebbséget képező nemzetek és nemzetiségek állnak. Amikor a nemzeti szimbólumok elfedik előlünk a látóhatárt, s a nemzethez való tartozás válik a legfőbb értékké, a kisebbségek objektíve veszélyhelyzetben vannak.
Igazi háborúra azért kerülhet sor, mert meg kell védenünk a mieinket náluk!
„A FŐ KONFLIKTUS A SZERBEK ÉS MUZULMÁNOK KÖZT ROBBANNA KI”
Muhammed Filipovics, Muzulmán Bosnyák Szervezet (MBO)
Beszélő: Bosznia-Hercegovinában a kormánykoalíció pártjai mind etnikai, nemzeti alapon szerveződtek, míg az ellenzéki pártok általában „jugoszláv” orientációjúak. Az ön pártja, a Muzulmán Bosnyák Szervezet az egyetlen nemzeti párt az ellenzékben.
Beszélő: Mit tehet egy kisebbség, hogy épp egy kisebbségi törvény megalkotásakor ne maradjon kisebbségben?
Sándor Eleonóra: Ha nem szakad ketté Cseh–Szlovákia, és a jelenlegi jogrend érvényben marad – hamarosan beterjesztjük a kisebbségi törvénytervezetet. Alapjául egy olyan emberi jogi alkotmánylevél szolgai, amely az alapvető egyéni jogokat rögzíti, kisebbségi vonatkozásban pedig megismétli az 1968-as alkotmánytörvény rendelkezéseit, kivéve egy pontot, ami az arányos képviseletre vonatkozik.
Noha a horvátországi csatatereken hivatalosan beállt a tűzszünet, az igazi békétől Jugoszlávia még igen messze jár. Az elmúlt héten országszerte hallatták hangjukat a békemozgalmak, azonban ahogy ezt már megszoktuk, a hivatalos szerbiai tömegtájékoztatási eszközök sokkal nagyobb teret szántak a hadsereg és a szerb állampárt által szervezett háborúpárti ellentüntetéseknek, melyeken többnyire tisztfeleségek és hadfiak iránt egyéb módon elkötelezett, felhevült honleányok vettek részt. A vajdasági sajtóban nagy publicitást kapott az augusztus 29-i temerini incidens.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 46 hét
9 év 19 hét
9 év 23 hét
9 év 23 hét
9 év 24 hét
9 év 24 hét
9 év 24 hét
9 év 27 hét
9 év 27 hét
9 év 27 hét