Kozák Gyula 2014. március 12.

Nyomtatóbarát változat

Örültem, amikor 1990-ben Demszky lett Budapest főpolgármestere. 1975 óta ismertük egymást, sokat írtam szamizdat lapjába, a Hírmondóba. Nagy teherbírású, okos, bátor embernek tartottam. Voltak „közös ügyeink”, jó bajtársnak ismertem meg. Sokan támadták azzal, hogy nincs semmi közigazgatási, hivatali gyakorlata, de az volt a meggyőződésem, hogy jogi végzettségével, gyors észjárásával hamar beletanul a város irányításába. Helyzetét nehezítette, hogy ellenzékben kellett a fővárost vezetnie. Természetesen én is szomorú voltam, hogy a rendszerváltásért legtöbbet tevő SZDSZ nem nyerte meg az országos választást, de legalább a főváros a „miénk”.

Demszkynek nem volt könnyű dolga, mert örökölt egy kádárista apparátust (persze nem a tisztviselői kar volt kádárista, ők csak ott maradtak 1990 előttről), s nem tudhatta, hogy keresztbe tesznek-e neki, vagy jó tisztviselőhöz méltón a mindenkori városvezetést fogják szolgálni. A fontosabb pozíciókba hamar megtalálta a megfelelő szakembereket, s kezdődhetett a munka.

Még 1990 telén Konrád György és Demszky együtt kitalálták, hogy a főpolgármester mellett létrehoznak egy olyan testületet, amely tiszteletdíj, s minden egyéb térítés nélkül ötleteivel támogatja a főpolgármestert, illetve kritizálja tevékenységét. Ehhez olyan emberekre volt szükség, akik nincsenek semmilyen módon függelmi viszonyban a fővárossal, integer személyiségek, saját munkájuk révén stabil egzisztenciával rendelkeznek, így az is elképzelhetetlen, hogy majd később tartják a markukat. Ez a testület lett a Magisztrátus. S persze feltétele volt a bekerülésnek az is, hogy a Magisztrátus tagja kellően kreatív, gyors észjárású, széles látókörű legyen, s szabad idejéből hajlandó legyen a főváros ügyeire is áldozni.

Ha a mellékelt névsort megnézzük, azon valóban olyan személyek szerepelnek, akik saját területükön már bizonyítottak, s Demszkynek legfeljebb adni képesek, de tőle nincs mit kérniük. Ahogy a neveket nézem, nem is értem, hogyan kerülhettem Kornai János, Mándy Iván, Kocsis Zoltán mellé, de kétségtelenül tagja lettem a Magisztrátusnak, amelyben az élet, a mindennapok valamennyi területe képviseltette magát. Volt közöttünk író, zenész, színész, képzőművész, építész, filozófus, szociológus, katolikus pap, közgazdász, pszichológus, orvos stb. Ma is azt gondolom, hogy csak gyáva, megalkuvó ember nem volt ebben a negyvenfős csapatban.

Az alakuló, ismerkedő vacsorán Konrád György is, Demszky is megfogalmazta feladatunkat. Ötleteinkkel, javaslatainkkal ostromoljuk Demszkyt, s ha bármi olyat észlelünk, amely ízlésünkkel, etikai normáinkkal ellenkezik, azonnal szóljunk. Egyszerre voltunk a főpolgármester élő lelkiismerete és semmilyen módon nem befolyásolható, ötletadó csapata. A Magisztrátus nem, mint grémium fejtette ki a tevékenységét, hanem egyénenként írtuk le, vagy mondtuk el, mit gondolunk, miről mi a véleményünk, ezt meg azt hogyan kellene csinálni. Nem ismerem a Magisztrátus szűk egyéves működésének mérlegét, azt sem tudom, hogy a Demszkyhez írt hosszabb-rövidebb „beadványok”, gyakran csak egy cédulára lejegyzett ötletek, kritikák valahol megvannak-e még. A Magisztrátus egy gyors reagálású csapat volt. De pontosítok. Sokan voltunk, akik gyorsan reagáltunk, mások megfontoltan fogalmazták meg elképzeléseiket. Persze csak közvetlen barátaim reflexióiról tudok, magisztrátusbeli társaim közül a többséget nem ismertem.

A városházi apparátusnak nagyon nem tetszett, hogy létezünk. Úgy érezték, megkettőződik a döntéshozók, döntést előkészítők köre, magyarán: féltékenyek voltak ránk. Mert, hogy jön ahhoz egy irodalomtörténész vagy egy esztéta, hogy a csatornázásba, útépítési tervekbe beleszóljon? Ma sem tudom, hogyan múlt ki, enyészett el a Magisztrátus, de egyre kisebb lett a befolyásunk, találkozásaink megritkultak, aztán megszűntek. Akinek volt Demszkyvel privát kapcsolata, az azt megtartotta, akinek nem, az alámerült, végezte tovább a saját munkáját, gyakorolta hivatását.

Fentieket bevezetésnek szántam, meg magyarázkodásnak, a kontextus megteremtésének, hogy az olvasó értse az alább következő levelet. Az elmúlt hetekben a kilencvenes években használt, mára szinte ismeretlen 3,5 collos floppy diskjeimet rendeztem, s azok egyikén találtam meg azt a levelet, amelyet a Magisztrátus tagjaként írtam Demszkynek. Nem volt könnyű megmenteni, mert Easy Scripttel, egy korbeli szövegszerkesztővel írtam, s azt kellett átkonvertálnom, abból kellett megmentenem a szöveget.

Ha az elmúlt hetekben, hónapokban nem izgatja fel a közvéleményt az új múzeumi negyed építése, a 150 milliárd forintos beruházás gigantikus terve, a levél bekerül magánarchívumomba. A gigantomániás hatalom elszabadult építkezési rohama azonban sajátos megvilágításba helyezte 23 évvel ezelőtti elképzeléseimet. A levelet Demszky és Konrád biztatására írtam, még a Magisztrátus működésének első hónapjában. Kétségtelen, hogy nem akkor találtam ki a benne foglaltakat, de akkor fogalmaztam meg először összefüggően. De lássuk a levelet, s utána néhány kommentárt, illetve, hogy mi lett a sorsa elképzeléseimnek.

Budapest, 1991. február 28.

Kedves Gábor!

Tekintettel arra, hogy az én fantáziámat semmi nem korlátozza, bármit leírhatok. A Magisztrátus megalakulása óta nem reprezentatív magán-közvéleménykutatást végeztem, s annak az eredményeit is beépítettem az alábbiakba. Az ötletek, javaslatok zöme azonban tőlem származik, teljes felelőtlenséggel. (Hiszen, ha felelősséget akartam volna vállalni, akkor nem magánzóként élnék, hanem beszálltam volna a politikai ringbe, az azonban nem nekem való.) Mindenért, amit leírandó vagyok, abban az értelemben vállalom a felelősséget, hogy a továbbgondoláshoz szerzek partnereket. A két pályaudvar megszüntetése pedig olyannyira szívügyem, hogy még a lebonyolításba is beszállnék -- nem tudom hogyan.

1 A legnagyobb dobás a Nyugati pályaudvar kitelepítése lenne a mai Rákosrendező helyére. Az épület marad, funkciója később meghatározandó. (Pl. modern művészetek múzeuma, koncertterem, művészetek központi palotája stb. pályázat útján hasznosítandó. Véletlenül ismerem, mennyi fantasztikus tér van a Nyugatiban!) A két oldalán (a Nagykörút és a Dózsa György út között) szigorúan üzleti alapon a Lehel utca és a Rudas László utca orommagasságát betartó épületek kerüljenek, alul átjárható passzázsokkal, az első-második szinten irodákkal, üzletekkel, fentebb lakásokkal. A mai sínek helyén pedig zöld legyen (alatta a kéregvasút). Mindez szervesen „átfolyik” az Állatkertbe a Dózsa György útnál. Vagyis a Városligetbe!

1.1 A Lehel út - Dózsa György út – Podmaniczky/Rudas László utca- Nagykörút által határolt terület (elég nagy) a beszűkült Belváros természetes kiterjesztése lehet Észak felé. (Miként a Madách sugárút megnyitása is. Dél felé majd a Kálvin tértől kell elindulni, valahol a Ráday utca magasságában.) Irodaházakkal, üzletekkel, passzázsokkal, de mindenek előtt sok-sok zölddel. Alatta parkolóval.

1.2 A vasút kitelepítésének költségét azok a cégek állják, amelyek a felszabaduló vasúti pályák mentén építkeznek. Kül- és belföldi cégek meghatározott időre adókedvezménnyel.

1.3 Közlekedés, az utasok elszállításának megoldása.

1.3.1 A millenniumi földalatti meghosszabbítása az új főpályaudvarig.

1.3.2 Az új főpályaudvarról a vasúti sínek vonalán kéregvasúti összeköttetés a Marx térrel.

1.3.3 Vasúti összeköttetés más pályaudvarokkal a meglévő vasútvonalakon.

1.3.4 A hármas metró vonaláról leágazás Rákosrendezőhöz.

2. A Déli pályaudvar megszüntetése és kitelepítése a Kelenföldi pályaudvar helyére.

2.1 A Déli pu.-tól az alagútig parkosítandó a terület, az Alkotás utcai fronton a budai Belváros kiépítése kezdődhet meg, hasonlóan a Nyugatiról elmondottakhoz. (Passzázs, park, irodaházak, üzletközpont stb.)

2.2 Költségek, mint fent (1.2)

2.3 Közlekedés, utasok elszállítása.

2.3.1 Kéregvasút Kelenföld és a jelenlegi Déli pu. között a vasúti nyomvonalon, amely csatlakozna a kettes metróhoz. (Vagyis a metró fölmenne kéreg alatti szintre, s folytatódna a vonala Kelenföldig a jelenlegi vasúti nyomvonalon.)

2.4 A Déli pu. épületének hasznosítása később eldöntendő, pályázat útján. (Egy része földig rombolandó.)

2.5 Az 1 és 2 pontokban foglaltak megvalósítása kapcsolható az EXPO-hoz, de nélküle is megvalósítható.

2.6 A Belváros kiterjesztése, élővé tétele elkerülhetetlen!

2.6.1 Ennek irányai:

a/ az V. kerület Kossuth Lajos utcától délre eső része, ahol már vannak csökevények;

b/ a VII. kerület Rákóczi út-Nagykörút-Andrássy út-Kiskörút által határolt része;

c/ a felszámolandó Nyugati pályaudvar sínpályája;

d/ Budán pedig a Déli pályaudvar sínpályája és a mellette lévő részek;

3. Világkiállítás.

3.1 A Greskovits-Borszéki féle tanulmány vagy igaz, vagy sem. Ők ellenzik az EXPO-t. Ezt a főpolgármester magáévá teheti s körömszakadtáig védheti, de jó-e ez neki? Nem, még akkor sem, ha Greskovitséknak igazuk lenne is. (Hogy igazuk van-e, azt nem tudhatni, de valószínű.) Higgyünk Kupának! Nem azért, mert orákulum, hanem, mert a kormány véleményét képviseli, s még az sincs kizárva, hogy igaza van. (Ti., hogy vállalkozói alapon megrendezhető a világkiállítás. Ha meg nem, akkor nem is lesz!) Ezzel a gesztussal nagy béke keletkezne a főváros és az MDF között és a fővárosnak nincs veszíteni valója. Legyen hát világkiállítás, de az MDF adja meg a paramétereket, s legyen ára is annak, hogy a főváros paríroz.

3.2 Hol a főváros haszna? Az Expo fővárosi ügyeit egy főpolgármesteri főbizottság tartsa a kezében. Akadályozzon meg minden korrupciót, s csapjon oda, ha valami tisztességtelenül kezd alakulni. S szabjon a főváros feltételeket! (Pl. a két pályaudvar fölszámolását, a Madách sugárút kiépítését stb.) Ezzel a lerobbant fővárossal ugyanis nem lehet a Világ elé állni.

3.2.1 A főváros EXPO-bizottságát a központi alap finanszírozza! A Magisztrátus néhány tagja, mint felügyelőbizottság kapjon teljhatalmú megbízást az ellenőrzésre, kellő apparátussal. Az 1 és 2 pontok továbbá a Madách sugárút és a Városháza előtti bazársor felszámolása az eredeti csepeli centrummal szemben súlypontáthelyezést jelentenek, évszázados haszonnal. (Nem feledhetjük, hogy az 1896-os millenniumi kiállításkor végrehajtott építkezések alakították ki a város mai képét! S tudod, hány évre tervezték a Műcsarnokot?)

3.2.3 A fővárosi képviselőtestületben pártok közötti béke keletkezne az EXPO elfogadása árán. Ezt egyéb ügyekben lehetne kihasználni. Talán megszűnhetne a kormány kontra főváros állapot. Cserealap: jó fővárosi törvény, megfelelő költségvetés. De a balhét az EXPO-ért vigye el a kormány. A főváros kellesse magát, s csak aztán egyezzen bele az EXPO-ba. S ha Kupának igaza leend – tiszta haszon. Ha nem, akkor az MDF kényszerítette rá az EXPO-t a fővárosra. Az meg a következő választáson váltható be lakossági szavazatzsetonra.

3.2.3.1 Jogos a kérdés: ha időközben (1994-ben) az SZDSZ kerül hatalomra, mi lesz? Semmi! Viszi az MDF által kötött szerződés terheit, s ezt kellően hangsúlyozza. (Vö.: a pártállam adósságai. De azért az EXPO nem olyan vészes, mint a jelenlegi adósságteher!)

4 A fővárosi stratégia hiánya izgatja a legjobban mindazokat, akik erre figyelnek. Stratégiára még akkor is szükség van, ha az nem tartatik be. Kell egy földhözragadt, a közember számára is érthető stratégia és kell egy elvi, amely csak később operacionalizálódik, vagy később sem.

4.1 Kell egy Demszky nevéhez kapcsolódó, nagyléptékű koncepció. (Ez nem lehet azonos az akcionalizmussal!) A főpolgármester örökítse meg nevét az örökkévalóságnak! (Vö. Beuabourg, Piramis a Louvre-ban, vagy Barbican Londonban!) Ha ez az MDF által forszírozott EXPO-hoz kötődik, akkor is jó! Az EXPO-ra kell szuperponálni a fővárosi koncepciókat.

4.1.1 A nép unja az akcionizmust. De, ha akcionizmus, legyen következetes! És az összes konzekvenciával számoljon. Pl. a belvárosi autók elleni kampánnyal párosulnia kellett volna egy parkolóház-építési programnak.

4.1.2 Az aluljárók megtisztítása sem párosult a megoldással. Az aluljárók újra elszennyeződtek.

4.1.3 A pornó elleni kampány sem következetes. A Marx téren kékszemű, 16 éves szűzlányok árulnak kemény pornó videókazettákat. Amíg nem születik parlamenti döntés a pornográfiáról, a főváros járjon az élen. Ha már el kell tűrni, akkor nagyon keményen kell adóztatni.

4.1.4 A hajléktalanokkal való foglalkozás is kampánnyá vált. Látványos, és/de végleges megoldás kell!

4.1.5 Támogassa, sőt szervezze a főváros a helyi biztonsági kezdeményezéseket. Ma ez az egyik legaggasztóbb probléma a fővárosban. Elsősorban az organikus városrészekben jöhet gyorsan létre önvédelmi, figyelő szervezet. Szálljanak be a biztosítók anyagilag, nekik is érdekük. A sikeres kezdeményezéseket a főpolgármester propagálja.

4.1.6 A főútvonalak menti bódékat bulldózerrel kell lesöpörni. Különösen vonatkozik ez az élelmiszerárusokra, mert az ólomszennyezés olyan nagy, hogy megengedhetetlen a Rákóczi úton, Nagykörúton az a rengeteg sok élelmiszerárusító bódé. De ugyanígy meg kell szüntetni a bazárokat is. Az utca maradjon meg közlekedésre, s talán újságon kívül hermetikusan csomagolt élelmiszert lehessen csak árusítani. Azzal sem értek egyet, hogy Londonban az Oxford streeten kaját árusítanak, vagy Párizsban a Grand Boulvardon annyi a bódé. Nekünk nem kell követni ezeket a halódó hagyományokat.

4.1.7 Nincs az SZDSZ-nek potens miniszterelnök-jelöltje. Kis János elvadulása (kormányozni akar az SZDSZ) most ne képezze vita tárgyát. De, ha mégis bekövetkezik, csak Demszky jöhet számításba. … Ezt állandóan figyelembe kell venni. A fővárosi koncepció kialakításánál erre állandóan figyelni kell. De ehhez el kell hitetni – nem csak a fővárossal – hogy Demszky nem csak szép és okos (hm...), de alkalmas is a miniszterelnöki posztra. Te nem tudsz nagypapa fazont hozni, mint Göncz Árpi, de még nincs kitalálva a Demszky-image. Sürgősen létre kell hozni egy csapatot, amely ezt kidolgozza. Állandósítani kell a második helyet a népszerűségi listán. S csak a másodikat!

4.1.7.1 Mitől alkalmas valaki miniszterelnöknek? Attól, hogy ezt el tudja hitetni a világgal. S mitől főpolgármesternek? Ugyanettől. Kellene egy un. kandalló-interjú (USA-ból bizonyára ismered), ahol a privát Demszky emberi arca kerül előtérbe. Kellene persze a 12 unoka és a kutya, de ezt lehet pótolni mással.

5 Nincs lakáspolitika! Erről tavaly már írtam a Beszélőben (1990/45. szám). A Győri Péter-féle koncepció mindenki érdekét sérti, mindenkit bőszít, különösen azért, mert a korábbi bérlakásmegvásárlások vérlázítóak. Nem lehet ezek mellett szó nélkül elmenni. Olyan egyenlőtlenségek forrása az eladások befagyasztása, vagy emelt összegű folytatása, amely nem vállalható.

5.1 Az IKV-k mellett (zömében IKV alkalmazottakból) létrehozott ál-kft-k nem adják el az állami bérlakásokat s közben vastag pénzeket markolnak fel, olyan munkáért, amelynek az elvégzése teljesen fiktív, s amúgyis az IKV feladata. (Lakások felmérése, eladások lebonyolítása stb.)

5.2 Nem szabad a szegényeket kilakoltatni, ha nem fizetnek lakbért. Nem tudom, mi a megoldás, de a szetás Demszky ne lakoltasson ki, de még a kerületi polgármesterek sem! Fenntartom, hogy a bérlakásokat ingyen kell (pontosabban a lakbérrel egyenlő összegű részletfizetésre) átadni a benne lakónak. Aki nem bírja a fenntartási költséget, vagy túl értékes az ingatlana, maga fog megszabadulni tőle. Tulajdonosváltozásnál azonban azonnal kifizetendő a teljes tartozáshátralék. (Pl. egy belvárosi – de már VI. vagy VII. kerületi lakás is – felértékelődik s magas áron eladható lesz. Ebből kifizethető a tartozás, a maradék pénzből pedig vásárolható egy elővárosi lakás. Belvárosi 160 négyzetméteres lakásban lakik egyedül egy barátom. Ha övé lenne a lakás, eladná egy cégnek, igen magas áron. Kifizetné a lakás árát annak, akit illet, s maradna egy csomó pénze. Most ül a rossz levegőjű lakásban és fizeti a lakbért.)

5.2.1 Legyenek szociális bérlakások, elsősorban a lakótelepi panellakások. Ezeket ne kelljen megvenni, sőt, ne is lehessen. Ezeknél legyen alacsony a lakbér. Itt úgyis csak a szegények fognak lakni.

5.2.2 A luxuslakásokat viszont meg kell adóztatni. Akár öröklakás, akár bérlakás. Bimbó út és vidéke keményen adóztatandó. (Hallottam, hogy a Svábhegyen 100 millióért kelt el egy villa!) Akár az új elit építi, akár a régi építette. Tűrhetetlen, hogy olyan luxusnegyedek alakultak ki, mint a nyugati világ leggazdagabb részén. Ezek mögött nem áll értékteremtő tevékenység. S ha valaki 20-30-40 millióért építkezett, az keményen fizessen házadót, telekadót, luxusadót. Magam láttam 500-1000 négyzetméteres csodákat.

5.3 Nem tréfa, amit Ráday Mihály leírt a peremkerületekről. A belső Budapesten teljesen értelmetlen a kerületi önállóság, mert nem organikus a kerületek szétválása. A külső kerületeknél azonban merőben különböző a helyzet. A rákosista gigantománia káros következményeit amennyire lehet fel kell számolni. A VI. és a VII. kerület között csak egy utca a különbség. De Rákosszentmihály, Rákoskeresztúr, Újpest, Kispest stb. élesen elkülönülő, önálló arculatú városok (kerületek). Új kerülethatárokra van szükség, olyanokra, amelyek organikusak.

5.3.1 Most érkezett a Hány város Budapest rendezvényre a meghívó. Ha London 400 város, ugyanennyi városközponttal (ismered), Budapest sem lehet egyetlen város, különösen azért nem, mert nem organikusan jött létre. Budapest legyen városok szövetkezete, szövetsége, amely a közös célokért közösen áldoz, a lokális célokért pedig a helyiek fizetnek. Nem vonatkozik ez a belső kerületekre (a régi Budapest határain belüli részekre). Ergo:a belső kerületeknek más jogokat és kötelességeket kell előírni, mint a külsőknek, de úgy, hogy ez az érdekeik mentén legyen megfogalmazva. S a nagy fővárosi koncepciók megvalósításából csak részesedjen a kerület, de a haszon zöme a fővároshoz kerüljön. (Pl. a fentebb említett pályaudvar-kitelepítések s ennek nyomán keletkező üzletközpontok.)

5.3.2 Nincs utcanév-politika. Helyette van kapkodás. Látványos koncepció kell. Részletekről most nem írok, de van nálam rátermettebb. Fontos, hogy a főpolgármester nevéhez kapcsolódjék az utcanév-politika. S lehetőleg közmegelégedésre.

5.3.3 Nincs emlékmű-politika. Sürgős: Szabadság téren 56-os emlékmű. József Attila szobra helyén Nagy Imre szobor, (a József Attila szobor a "rakódópart alsó kövére" kívánkozik...), mert így teljes a Kossuth tér szoborparkja. 301-es parcellában legyen meg a nemzeti kegyhely. Ehhez is pénz kell, tudom, de látványos és fontos. Néhány szobor eltávolítása és helyettük mások felállítása nagy feltűnést kelthet.

6 Egészen más téma, de rendkívül fontos. Nincs kapcsolat a képviselőtestületi tagok és a lakosság között. Van ahol bejelentkezett a "tanácstag", van ahol nem. Élővé kell tenni a kapcsolatot. s ezt kezdeményezze a főváros, azon belül is a főpolgármester.

7 Közlekedéspolitika. A BKV-t át kellene világítani, mert gyanítom, hogy nagyon rossz a struktúrája. Ezért visz el annyi pénzt. Bérletár-emelés helyett (illetve csekélyebb emelés mellett) kellett volna a napi illetve alkalmi jegyeket jobban emelni. Fizessenek sokat a külföldiek és az egyszeri átutazók.

7.1 Vö. a Nyugati és a Déli pályaudvarokról elmondottakkal. (Kisföldalatti meghosszabbítása, kettes metró kivitele Kelenföldig, hármas metróról leágazás Rákos rendezőig, vasúton megoldani bizonyos városon belüli forgalmat, mint Londonban.)

7.2 P+R rendszer alapos átgondolása és megoldása. Különösen a vidékről a fővárosba érkezők számára, de a peremkerületi autósok számára is. Ami ma van, az gyakorlatilag semmi. (A Déli pu. kitelepítése esetén építhető lenne parkoló a vasúti sínek helyén és alatt.) Csak akkor adható ki építési engedély, ha parkolóhely is épül, lehetőleg föld alatt.

8 Közellátási kötelezettség.

8.1 Attól, hogy a KÖZÉRT meg a CSEMEGE részvénytársaság lesz, mindaddig, amíg a piac nem szabályoz, a közellátási kötelezettséget elő kell írni. Legyen a fővárosnak közellátási törvénye. Ha piaci alapokon akarja megoldani a főváros ezt a kérdést, akkor adókedvezménnyel teheti, azokon a területeken, ahol egyébként nem eléggé lukratív az üzlet. Ha piaci alapon nem megy, akkor törvénnyel kell megoldani. Azok a cégek, amelyek jó helyeken is bírnak üzletekkel, cserébe legyenek kötelesek a gyengébb forgalmú helyeken is üzleteket működtetni. Valamit valamiért.

9 A forradalom eszméjének, szellemiségének elhanyagolása minden párt közös bűne. 56 hátán belovagoltak a hatalomba, s most dobták. Hatalmas ziccer! Egyrészt kell egy eszme, amelybe kapaszkodni lehet, másrészt tényleg 56 a mi előzményünk. (Legalábbis szamizdatos korunkban ezt hittük.)

9.1 Következetes koncepciót kell kidolgozni a forradalom emlékének őrzésével kapcsolatban. Ebben segít a TIB. A látványos akció pedig a főpolgármesteré lehet. Szimpózium, emlékművek, egyéb rendezvények. (Júniusban lesz egy konferencia, amelyet az 56-os Intézet szervez, ki kell találni, hogy mit tud tenni érte, mellette a főváros, inkluzíve Demszky. De ez csak egy ad hoc ötlet, még egy csomót tudok majd mondani, ha kell.)

10 Magisztrátus

10.1 Kurva anyjukat azoknak, akiknek fáj, hogy 40 ember, ingyen és bérmentve hajlandó segíteni. Ha elszórtan ugyanennyi tanácsadói állást kaptunk volna a fővárosnál, senki nem vette volna észre. Kaserolni kell a Magisztrátust!

11 Művészetpártolás

11.1 Elegáns és elkerülhetetlen. Mi marad meg az utókornak? A művészet, az építészeti produktum. Kerül, amibe kerül. De, ha az még hasznos is, akkor mindent bele. Mivel megszűnt az állami mecenatúra, kell a fővárosi. Jelentéktelen összeg a fővárost nyomasztó egyéb terhekhez képest. Jelentéktelen, de jól kijátszható.

11.2 Nincs érdemleges modern fővárosi képzőművészeti gyűjtemény. Ezt lenne hivatva pótolni a Nyugati pályaudvar, mint múzeum. Meg még más mindent is bele lehetne vinni. (Péládul egy kádárista szoborpanoptikumot, és egy 56-os állandó kiállítást.)

11.3 Legyenek fővárosi ösztöndíjas művészek. A mecenatúra megszervezését vállalja a főváros, de adják a pénzt a cégek, bankok. Más az akusztikája, ha a főpolgármester kezdeményezi, s a külföldi tejel.

11.4 A Pro urbe kitüntetés legyen látványos ünnepséggel összekötve. Semmi formalizmus. Legyen rangja. Miként a díszpolgárságnak is.

12 A fővároshoz közvetlenül vagy a kerületeken keresztül kapcsolódó egészségügyi intézményeket át kell világítani. A megcsontosodott struktúrák csak radikálisan szüntethetők meg. Szerintem rengeteg a belső tartalék, de már minden egészségügyi vezető el van fásulva, s nem képes a belső reformokra.

13 A környezetvédelmi programról (amelyre állítólag 250 millió dollár áll rendelkezésre).

13.1 Belső kerületekből az üzemeket ki kell irtani, illetve helyükre olyan cégeket kell telepíteni, amelyek nem járnak környezetszennyzéssel, teherautóforgalommal stb. Zuglói papírgyár helyére számítógépes céget – de ez csak egy esetemben kézenfekvő példa, miként az is, hogy teherautó-telep van a Stefánia úttal párhuzamos első utcában.

13.1.1 Az értékes belterületi ipari ingatlanokat szívesen fogja megvásárolni olyan környezetbarát cég, amely a környezetét nem csak kíméli, de gusztusossá is teszi.

13.2 Belső kerületekből ki kell irtani azokat az üzleteket, amelyek régi lakhelyed környékét jellemzik (Bajcsy-Zsiliszky út). Csavaráru, szerszám stb. Ezek klasszikusan külvárosi témák.

13.3 Nagy teherautók csak külön engedéllyel és fizetség ellenében közlekedhessenek a város meghatározott belső övezetében. Ez is az üzemek kitelepítése melletti nyomás. (Vö. Ganzvill a Mártírok útján!) Áruszállítás mindenütt a világon kis furgonokkal történik.

14 Csak hevenyészve, a kultúrpolitikához kapcsolódva: könyvesbolt helyén csak könyvesbolt lehessen! (Erről az alakuló ülésen Konrád beszélt, nem volt elég hangsúlyos.)

(aláírás)

A levél számos pontjában található naivitásomért – természetesen – vállalom a felelősséget. Ami javaslataimból megvalósult, azokról nem hinném, hogy miattam történt, hanem sokkal inkább, mert benne volt a levegőben. Ami ma is megragad ebben a régi írásban, az a mozgalmi hevület. Az, hogy tényleg szerettem volna, szerettünk volna tenni a fővárosért, Demszky sikeréért, ami persze nem Demszky, hanem valamennyiünk sikere lett (volna). Kétségtelen, hogy nem csak én, hanem a Magisztrátus is szurkolt Demszkynek, szurkolt a fővárosnak, valamennyien azt szerettük volna, ha a dolgok, a főváros helyzete, állapota jobbra fordul.

Sok fontos témát érintek levelemben, azokról nem kívánok szólni, csupán az 1. pontról és a 11.2 pontról. Talán nem elég egyértelmű a javaslatom, mert túlzott indulattal fogalmaztam a levelemet és igyekeztem mindent belezsúfolni. Most megpróbálom világosan kifejteni. A Nyugati pályaudvart meg kell szüntetni – írom – ki kell telepíteni a Rákos rendező pályaudvar helyére. S az Eiffel irodája által tervezett épületből múzeumot, kulturális központot kell létesíteni. Nem sokkal korábban 1987-ben láttam Párizsban a Musée d’Orsay-t, amely 1986-ban nyílt meg, s engem is lenyűgözött, mint mindenkit. A Nyugati pályaudvar épületét legalább annyira alkalmasnak ítéltem egy kultúrpalota befogadására, több múzeum és koncertterem létrehozására, mint a párizsi expályaudvart.

Ugyanakkor a pályaudvar két oldalán lévő lepusztult utcába (Váci út ill. Lehel utca és Rudas László utca) életet lehetett volna lehelni. Akkor még nem sejtettem, hogy fel fog épülni a várost elrondító West End City Center, amely nem hogy mozgalmasabbá, vonzóbbá tenné a Lehel utcát, hanem elviselhetetlen falanszterré változtatta azt. Azt viszont nem csak sejtettem, de tudtam is, hogy a Rudas László utcai oldal MÁV tulajdonú lepusztultsága mindaddig élettelenné teszi a városnak ezt az értékes részét, ameddig a vasút nem kerül ki a Belvárosból. Aki ma gyalog végig sétál a Körúttól a Dózsa György útig, úgy érezheti, hogy holdbéli tájon jár. Elképzelésem szerint a sín-tér két oldalát lehetett volna élővé, mozgalmassá, nyüzsgővé tenni, plaza helyett üzletsorokat létrehozni, átjárókkal a belső rész hatalmas parkjába, amely északon átfolyt volna a Városligetbe. A lakásoknak legalább a fele erre a belső díszparkra nézett volna, amely egyben a múzeummá alakított pályaudvar folytatásaként, szabadtéri szoborkiállításnak is helyet biztosít.

Ezt az elképzelésemet ma is életképesnek és megvalósíthatónak tartom, hiszen a Nyugati pályaudvar alapterülete (nem az épületben lévő termeké, hanem csak azé a földterületé, amelyen fekszik) 15 ezer négyzetméter, s a vonatokat fogadó csarnok mellett azonos szinten, a föld alatt és az emeleteken hatalmas termek vannak. A múzeummá átépítés után legalább 30 ezer négyzetméternyi kiállítási illetve egyéb funkciójú tér alakítható ki. (A Műcsarnok kiállító tere 4.000 négyzetméter!)

S a Nyugati pályaudvar funkcióját átvevő modern indóház mindössze 3,5 km-rel kerülne kijjebb!

Akkor, 1991-ben, még nem volt önálló részvénytársaság a MÁV, állami döntéssel lehetett volna a közjó szolgálatába állítani a Nyugati pályaudvart, s kiváltani egy modern pályaudvarral. A múzeummá, kulturális központtá alakításnak számos egyéb, a városnak hasznot hozó előnye is lett volna. Pl. a Marx téri (akkor még így hívták!) aluljáró slumosodását föl lehetett volna számolni, illetve az magától szűnt volna meg, a Belváros szervesen kapcsolódhatott volna a Városligetig nyúló kultúrcentrumhoz, s az új múzeumi negyed tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető lett volna.

Befejezésül. A Magisztrátus tagjaként írt levelem több kézen is keresztülment. Hosszan beszélgettem a benne foglaltakról a Demszky főtanácsosaként tevékenykedő Kemény Istvánnal, aki nem mellékesen szociológusként a mesterem volt. Kemény maximalistának és megvalósíthatatlannak minősítette elképzeléseimet, a Nyugati pályaudvarról írtakat szép álomnak nevezte, s azzal hűtötte le kedélyemet, hogy a kormány keresztbe tenne, álomnak szép, tervnek tarthatatlan. Maga Demszky azt mondta, hogy egy ciklusnyi feladatot róttam ki rá, s ugyanakkor nem tettem említetést az ideje zömét lekötő napi ügyekről. Marschall Miklós kulturális helyettes főpolgármesternek és kabinetfőnökének Andrássy Máriának tetszett a pályaudvar-múzeumnegyed tervem, de ők is reménytelennek ítélték a megvalósítását.

Leforrázva vettem tudomásul, hogy álmodoztam. Nem csak a Nyugati pályaudvar, hanem a többi pontban leírtak vonatkozásában is. Aztán, ami megvalósult a levelemben foglaltakból, az nem az én ötletem nyomán történt, hanem hol ilyen, hol olyan politikai érdekek okán.  

• KultBlog

• Kozák Gyula blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges